Egy rendes országban az önkormányzatot nem a sajtó tájékoztatja

Pedig Szeged és a szuperlézer kapcsán most épp ez történt. Persze szívesen mond az ember érdekes dolgokat, főleg ha kicsit elfogultan szurkol: legyenek jó fejlesztések ott, mégiscsak szereti a szülővárosát. De azért az, hogy mi korábban tudtuk, mint a városvezetés, egy kicsit túlzás.
Más kérdés, hogy egy rendes országban nem vezet automatikusan változatosnál változatosabb botrányok sorozatához a szokatlan tény, hogy egy város vezetése nem ugyanabból a pártból kerül ki, mint a parlamenti többség.

Ha pedig épp ott készül az EU egyik legfontosabb tudományos beruházása, akkor mindenki megérti, hogy a tudománynak és a politikának csak annyi köze van egymáshoz, hogy mindkét szó nyolc leütés, de a legjobban akkor jár mindkét fél, ha nem keverik bele a pártügyeket a projektbe, és hagyják a szakértőket dolgozni. Apropó, dolgozni. Egy rendes országban a kormány tényleg megvédi a munkahelyeket, tehát ha adódik egy lehetőség, hogy az állam majdhogynem ingyen megteremtse több száz, akár több ezer ember foglalkoztatásának lehetőségét, elsődleges céljuk azt támogatni minden erővel.

Mert igen, itt van ez az EU, és most épp az a jelszó, hogy nem leszünk gyarmat, de talán ha ide akarnak adni 60 milliárd forintot, és cserébe csak néhány pályázati papír kitöltését kérik, az a gyarmatosításnak egy egészen tolerálható fajtája. Persze egy rendes országban ilyenkor senkinek sem jut eszébe, hogy ha annak a 60 milliárdnak csak a fél százalékát elkönyvelhetné magának valamilyen Nemzeti Mindentépítő Zrt., akkor az már nem is rossz bevételi forrás valakiknek. És ha nem jut eszükbe, akkor már mindegy is, ki vezeti és ki blokkolja a projektet. Jó dolog egy ilyen országban élni.