A harmincmilliárdos pincekulcs

2011. november 17-én az a szimpla cél vezette a gazdasági kormányzatot, hogy egy bejelentéssel elodázza vagy elkerülje az ország leminősítését. Nos, ez a cél nem teljesült, viszont pusztán a bejelentésre olyan pozitívan reagáltak a piacok, és oly'' kicsi volt itthon a mérhető politika presztízsveszteség, hogy a kormánynak megtetszett a játék, és azóta is folytatja.

Sikeresen. A forint árfolyama kezelhető tartományban mozog, az ország finanszírozható a piacról, némileg valóban csökkent az államadósság is. Ráadásul jövőre 3 százalék alatt lesz a hiány.
Vagyis minden rendben? Aligha. Az euróövezeti recessziót itthon a bankrendszer sanyargatása súlyosítja, a költségvetési politika továbbra is inkább gátja a növekedésnek. A forint elinflálása, ami egyszerű megoldása lehetne sok problémának, a magas állami és lakossági devizahitel-állomány miatt most nem opció.

Két út marad: az egyik, hogy a választások előestéjén a kormány mégis alapvető szociális reformok mellett dönt, és közvetlenül terheli meg a lakosságot. Ez irreális. A másik: elevickél tavaszig, és kézbe veszi a monetáris politikát.

Nem az a kérdés, hogy Matolcsy György vagy más tölti-e majd be az MNB elnöki székét, hanem hogy az illető hajlandó lesz-e első munkanapján Orbán Viktor kezébe adni a pincekulcsot. Vagyis kreatív monetáris politikával megpróbálja-e a kormány az ott lévő több mint 30 milliárd eurós tartalék egy részét a gazdaság élénkítésére használni. A tippünk: Meg fogja próbálni. A másik tippünk: nem fog sikerülni. Rövid távon legalábbis biztosan nem. Munkahelyek, beruházások egy év alatt nem keletkeznek. A választás előtt pedig nagy lesz a kormányban a kísértés, hogy javítson kicsit a közhangulaton. Ha már úgyis kezükben a pincekulcs.