Alapjáraton

Pedig a felhozatallal alapvetően nincsen baj. Jelenleg éppen négyféle, állami támogatás mellett elérhető konstrukció (két támogatott hitel, a szocpol és a lakás-takarékpénztári termék) is elérhető a piacon, így a döntéshozói szándékra egyáltalán nem lehet panasz. Ráadásul a piaci alapú, már gyakorlatilag csak forintban elérhető konstrukciók sem megfizethetetlenek, vagyis aki akar, talál neki megfelelő, egyben megfizethető megoldást.

Persze azok az idők, amelyek az évezred elejét jellemezték, már nem térhetnek vissza: a 2001-ben bevezetett támogatott lakáshitel-konstrukcióról – amely a csúcson havi 70-80 milliárdnyi kihelyezést is generált – már a bevezetésekor is tudni lehetett, hogy hosszú távon költségvetési szempontból fenntarthatatlan. Éppen ezért most az lehetne a reális cél, hogy a jelenlegi támogatási formákat kihasználva, amelyek már elviselhető fiskális következményekkel járnak, térjen valamelyest magához a piac.

A gyors fellendülésnek ugyanakkor nagyon komoly keresleti és kínálati akadályai vannak. Egyrészt a hazai lakosság rövid távú tervei között nem szerepel előkelő helyen a lakáshitel-felvétel, amin nem nagyon lehet csodálkozni: a foglalkoztatottság alig, vagy nem javul, a kilátások bizonytalanok, emellett a családok jelentős része még a válság előtt felvett kölcsöneinek eltüntetésével van elfoglalva. Ami pedig a kínálati oldalt illeti, a pénzügyi szolgáltatók jelentős része visszafogott aktivitás mellett üzemel, de ha nem így lenne, a kis kereslet miatt úgy sem lehetne látványos eredményeket elérni.

A jelenlegi helyzetből való kitörésre pedig egyetlen megoldásként a gazdasági növekedés beindítása kínálkozik: anélkül továbbra is csak valódi verseny nélkül, alapjáraton fog ketyegni a piac.