Bértárgyalások - Nem születhet jó döntés

A kormánynak ma jog szerint lehetősége volna saját hatáskörben dönteni a minimálbérről és a garantált bérminimumról, a törvény betűje szerint a háromoldalú tárgyalás csupán egy formális ülés lenne a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban, az egyeztetések mégis folynak. Dacára jogosítványának ugyanis a kormány is tudja: közösen lehet megtalálni a legkevésbé kellemetlen számot.

Ma ugyanis többről nem lehet szó, nincs olyan szám, amellyel minden szereplő elégedett lehetne. Minden oldal satuba szorítva tárgyal.
A szakszervezetek szerint megálljt kellene parancsolni annak a folyamatnak, hogy a munkavállalók reálbére hosszú idő óta folyamatosan romlik. Mivel ennek most nincs realitása, alighanem meg kell elégedniük majd azzal, hogy a folyamat esetleg enyhül.

A munkaadók pozíciójából a minimálbér változatlanul hagyása jelentene egyedüli racionális döntést, hiszen egy csökkenő gazdaságban nagyobb kiadást vállalni megalapozatlan, és beláthatatlan következményekkel jár. Mivel a bérelemek szinten tartása még a mostani helyzetben is valószínűtlen, le kell nyelniük valamilyen szintű emelést, legfeljebb arra játszhatnak, hogy az minél kisebb legyen.

Nincs jó helyzetben a kormány sem, az egyik legerősebb satu éppen őt szorítja. A választások előtt bő másfél évvel nehéz lenne elfogadtatni a munkavállalókkal azt, hogy nagyarányú pénzromlás idején nem emelkedhetnek a bérek. Ha azonban a kormány nagy hangon képviselne egy olyan nagyarányú emelést, amely kikalapálja a reálbérek csökkenését, annak gazdasági következményein túl politikai konzekvenciái is lennének – mind a vállalkozók, mind az esetleg elbocsátott dolgozók részéről.  Jó döntés ma nincs, a mozgástér mindössze annyi, hogy az oldalak eldönthetik, melyik ujjukat harapják.