Csak így tovább, galambok!

 A forintot az S&P döntése sem tudta megrendíteni, kedden már a leminősítés előtti szinteken is megfordult az euró árfolyama. A CDS-felár kissé emelkedett ugyan, de még mindig messze az év eleji szintek alatt jár. A gazdasági kilátások – az egymás után lerontott prognózisok tanúsága szerint – folyamatosan romlanak, a zsugorodás sok elemző szerint jövőre is folytatódik, de a tanács irányítását átvevő galambok szemében ez is a vágás mellett szóló érv.

Egy IMF-megállapodással még magasabb fokozatba lehetne kapcsolni a kamatvágót – de ezzel a lehetőséggel komoly ember már rég nem foglalkozik. Az állampapír-hozamok a kamatcsökkentési ciklus elindítása óta szintén lejjebb ereszkedtek, ennek alapján is indokolt a lazítás folytatása. A hitelezési hajlandóság javulását pedig valószínűleg nem várja senki, a bankok jelenleg mással vannak elfoglalva – a betéti kamatok csökkentéséről persze nyilván nem fognak megfeledkezni.

Tegyük fel tehát, hogy a ciklus mindaddig folytatódik, amíg a piac fel nem mutatja az „elég volt” táblát. Mi történik akkor? A legvalószínűbb, hogy az akkorra már minden tagjában a nemzeti együttműködés szolgálatában álló monetáris tanács tovább folytatja a vágást. Ettől kissé gyengülni fog a forint, ami viszont kifejezetten jót tesz majd hazánk nemzetközi versenyképességének. A devizaadósság magas szintje okozhat némi fejtörést, de erre is meglesz az unortodox megoldás, egy – vagy inkább több – kreatív monetáris politikai akció keretében. Aki a nemkonvencionális jegybanki lépések ellen kifogást emel, annak nyilván a Fed, az EKB, a Bank of England, a Bank of Japan és – akkorra valószínűleg – a cseh jegybank példáját fogják emlegetni. Aki pedig ezek után is csak fanyalogni tud, mondjon jobbat.