A forintot az S&P döntése sem tudta megrendíteni, kedden már a leminősítés előtti szinteken is megfordult az euró árfolyama. A CDS-felár kissé emelkedett ugyan, de még mindig messze az év eleji szintek alatt jár. A gazdasági kilátások – az egymás után lerontott prognózisok tanúsága szerint – folyamatosan romlanak, a zsugorodás sok elemző szerint jövőre is folytatódik, de a tanács irányítását átvevő galambok szemében ez is a vágás mellett szóló érv.
Egy IMF-megállapodással még magasabb fokozatba lehetne kapcsolni a kamatvágót – de ezzel a lehetőséggel komoly ember már rég nem foglalkozik. Az állampapír-hozamok a kamatcsökkentési ciklus elindítása óta szintén lejjebb ereszkedtek, ennek alapján is indokolt a lazítás folytatása. A hitelezési hajlandóság javulását pedig valószínűleg nem várja senki, a bankok jelenleg mással vannak elfoglalva – a betéti kamatok csökkentéséről persze nyilván nem fognak megfeledkezni.
Tegyük fel tehát, hogy a ciklus mindaddig folytatódik, amíg a piac fel nem mutatja az „elég volt” táblát. Mi történik akkor? A legvalószínűbb, hogy az akkorra már minden tagjában a nemzeti együttműködés szolgálatában álló monetáris tanács tovább folytatja a vágást. Ettől kissé gyengülni fog a forint, ami viszont kifejezetten jót tesz majd hazánk nemzetközi versenyképességének. A devizaadósság magas szintje okozhat némi fejtörést, de erre is meglesz az unortodox megoldás, egy – vagy inkább több – kreatív monetáris politikai akció keretében. Aki a nemkonvencionális jegybanki lépések ellen kifogást emel, annak nyilván a Fed, az EKB, a Bank of England, a Bank of Japan és – akkorra valószínűleg – a cseh jegybank példáját fogják emlegetni. Aki pedig ezek után is csak fanyalogni tud, mondjon jobbat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.