Színvakság

Teljesen mindegy, hogy milyen színű egyenruha lesz a kézbesítőkön. Áder János államfő azonban nemrég úgy nyilatkozott: postások ezreit háztartások millióiban köszöntik kedves ismerősként. Vagyis mégiscsak fontos szempont az egyenruha színe. Ha lehet, akkor maradjon zöld. A törvényalkotók mindent meg is tettek azért, hogy a Magyar Posta stratégiai helyzetét megóvják. Bár a kormánypárti indoklások szerint a vállalat mindig élen járt a modernizációban, az ügyfelek és a partnerek minél korszerűbb kiszolgálásában, azért mégsem lehetett mindent a szabad versenyre bízni.

Az utolsó pillanatban meg is született az új postatörvény, amely elvileg megfelel az európai normáknak. Az új piacra lépő társaságoknak szigorú feltételeknek kell megfelelniük, ezek teljesülését az arra illetékes hatóságok folyamatosan vizsgálhatják is.
A Posta érthető módon mindent megtesz, hogy talpon maradjon: újságot kézbesít, e-állampapírt és hibrid leveleket forgalmaz, alkalmazottai jövőre már mérőóraállást is leolvashatnak.

Amikor azonban nagy ritkán belépek a vállalat újpesti hivatalába, akkor nem a modernizáció fellegvárában érzem magam. Épp ellenkezőleg. A 145 éves tradíció valóban méltánylást érdemel, és az sem lehet cél, hogy 35 ezer ember utcára kerüljön, de mégiscsak furcsa egy olyan piaci nyitás, amikor januártól senki nem tud a piacra lépni. Lehet, hogy mégsem felel meg az uniós normáknak az új szabály?

A forgalom visszaesését nem a piacnyitás eredményezi, hanem az, hogy postai levél helyett e-mailt írunk. Ha a Magyar Posta valóban felkészült a kihívásra, akkor törvényi segítség nélkül is siker koronázza a munkáját. Ha azt tapasztalom, hogy gyorsabbak és megbízhatóbbak a zöld egyenruhások, akkor nem lesz ok sárgára váltani.