A gyógyszeripar, tetszik vagy nem, megkerülhetetlen gazdasági tényező

Mert bár tényleg majdnem mindenki ott volt, aki számít, a résztvevők ezúttal is nagyon vigyáztak arra, nehogy túl hangosak legyenek – talán attól félve, hogy az eddigieknél is nagyobbat ütnek a fejükre fentről.
Így van ez már egy ideje: még azt a felmérésüket is szinte csak elsuttogták, amely bemutatta, hogy a gyógyszeripar a GVA majdnem 5 százalékával járul hozzá az ország gazdaságához. Pedig a Századvéget bízták meg, nehogy ebbe is bele lehessen kötni.

Az óvatosság másrészről nagyon is érhető az „oszd meg és uralkodj” elvét a mindennapokban is példaszerűen érvényesíteni képes hatalommal szemben. Mert az a kormány, amelyik úgy emel ki egyes szereplőket a gyógyszerágazatból (is), hogy azzal másokat vagy háttérbe szorít, vagy kifejezetten hátrányos helyzetbe hoz, biztos lehet a kedvezményezettek lojalitásában. A Richterrel kötött stratégiai megállapodás még indokolható, hiszen az egyik legrégebbi magyar gyógyszergyárban 25 százalékban a magyar állam a tulajdonos. A vállalkozó patikusoknak juttatott extra milliárdokra azonban enyhén szólva is gyenge magyarázat, hogy ezzel a tönkremenés veszélyét hárítják el.

Mert hasonló sor vár a kórházakat lassan grátisz ellátó gyógyszernagykerekre is, amelyektől mégis egyszerűen elvett, majd a gyógyszerészeknek adott hárommilliárdot a kormány, és most megint hárommilliárddal akarja őket megrövidíteni az új iparűzésiadó-szabályokkal.

A gyógyszeripar, tetszik vagy nem, megkerülhetetlen gazdasági tényező. A patikusokkal is jóban kell lenni, mégiscsak 670 ezer ember fordul meg naponta a gyógyszertárakban. A gyógyszer-nagykereskedelem az egyetlen ágazati szereplő, amelyik a kormány számára semmi hasznosat nem tud felmutatni. Márpedig most csak ez számít.