Kiskarácsony

Az első fontosabb ok, hogy a makrogazdasági környezet semmilyen szempontból nem kedvez a fogyasztási hitel-kihelyezés növekedésének. Nincs gazdasági növekedés, a reálkeresetek csökkennek, ebből eredően pedig mérséklődik az ünnepek alatt elkölthető pénz mennyisége is. Szintén komoly gátló tényezőt jelent, hogy a magyar háztartásoknak meglehetősen bizonytalanok a jövővel kapcsolatos várakozásai: egyaránt tartanak a jövedelmük csökkenésétől és a fix kiadásaik növekedésétől, ami megint csak nem az otthoni beruházások növekedésének irányába hat.

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a hitelezési feltételek a karácsony előtt kedvelt személyi kölcsönöknél és áruvásárlási hiteleknél sem enyhültek: a hitelköltségek magasak, és a szolgáltatók is jobban megnézik, kiket finanszíroznak. Mindezek mellett még stabil visszatartó erőként áll ott az az ügyféltömeg, amely az elmúlt években a túlzott eladósodás hibájába esett, és még élénken élnek benne a közelmúlt negatív tapasztalatai, a vélt és valós sérelmekkel.

Az igazán nagy bajt pedig az jelenti, hogy ezekkel a problémákkal a pénzügyi szolgáltatóknak - és persze a kereskedőknek - tartósan számolniuk kell, hiszen rövid távon semmi kilátás nincs arra, hogy a lakossági fogyasztás érdemben növekedni tudjon Magyarországon. Így nincs más út, mint együtt élni az összesen havi 8-10 milliárdnyi új kihelyezést biztosító személyi- és áruhitel-piaccal, próbálva megtalálni a még fizetőképes, és fogyasztani hajlandó lakossági ügyfeleket.
Tagadhatatlan viszont, hogy a fogyasztási hitelek visszaesése a lakosság felelősebb pénzügyi gondolkodásának is jele lehet: kár, hogy ezért igen nagy árat kellett fizetnie.