Megfontoltság helyett

A szűkítés szándéka teljesen nyilvánvaló, dacára annak, hogy a részösztöndíjas férőhelyekkel együtt a legutóbbi – egyelőre meg nem erősített – tervezet szerint több diák kap valamiféle támogatást. A teljes ösztöndíjban tanuló diákok száma azonban a kormány szándéka szerint egyértelműen csökkeni fog.

Kérdéses, hogy ezt mennyire képes ellensúlyozni majd a diákhitel már ismert rendszere, mennyire hajlandóak a felvételizők kockáztatni az – egyébként kamattámogatott – eladósodást. Az sem világos még, hogy középtávon hány potenciális jelentkezőt riaszt majd el a hallgatói szerződések, a sajtóban elterjedt csúfnevén a „röghöz kötés” meglehetősen sötétre sikerült imázsa.

Talán nem túlzás, ha a felsőoktatásban eddig végbement és ezután várható változtatásokat gyökeres átalakításnak minősítjük. A rendszer jövőre vajmi kevéssé fog hasonlítani a három, vagy öt évvel ezelőttire.
Tanácsos azonban óvakodni az apokaliptikus hangoktól. Ha körbenézünk a világban, látható, hogy számos, egymástól gyökeresen eltérő felsőoktatási modell képes eredményre vezetni, és hasonló rendszerek is hozhatnak különböző eredményt két eltérő társadalomban, gazdaságban.

Tévedés, szűklátókörűség lenne azt gondolni, hogy csupán egyetlen üdvözítő út van. Figyeljünk csak oda azokra a kritikákra is, amelyeket a felsőoktatással szemben az üzleti élet évek óta megfogalmaz! A változásokat azonban egy olyan érzékeny rendszerben, mint a felsőoktatás, tanácsos jól előkészíteni, elegendő felkészülési időt adni, az irányváltás hullámait pedig enyhítő intézkedésekkel csillapítani. A felsőoktatás átalakításának irányáról lehet vitatkozni, a sebessége azonban vitán felül jelentős kockázatokat rejt.