Meglepetés!

De mit lehet kezdeni egy újabb menetrenddel, amelynek a vége valóban komoly előrelépést jelentene az uniós integrációban, ám végrehajtása legalábbis bizonytalan. Arról nem is szólva, hogy a megegyezés érdekében megint csak minden igazán konfliktusos pont kikerült belőle. Csakhogy mindenki elégedetten mehessen haza karácsony előtt, és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke odaérjen a fia esküvőjére.

Tény, rég volt ennyire békés hangulatú a brüsszeli találkozó – Orbán Viktort sem halljuk túl gyakran ennyire elégedetten nyilatkozni egy uniós döntésről –, ám az is nyilvánvaló, a felszín alatt komoly ellentétek húzódnak a tagországok között. Amit megint csak úgy oldottak fel, hogy amit nem tudtak lezárni, arról mintha elfeledkeztek volna – aztán próbáljuk meg a sorok között kiolvasni, hogy amit odaírtak, az valójában nincs is odaírva.

Mert az még rendben lenne, hogy uniós pénzzel is segíteni próbálják, ha egy tagország hajlandó reformokat végrehajtani. De ha ehhez nem rendelnek forrást az országok, az egész nem sokat ér. Vagy szép dolog, hogy beígérik, az egységes bankszanálási rendszerben egy közös alapból mentenek majd bankokat, de a tagállamok jelenleg úgy állítanák fel a rendszert, hogy a közös alapról szó sincs. Nem véletlen: az állandó euróövezeti mentőalap és az épp aktuális hétéves költségvetés is elég sok pénzt vesz ki az országok zsebéből, és miközben még erről is vita folyik, aligha lehet két újabb pénzalapért is kalapozni.

Nem csak a takarékoskodás miatt: a befizetések növekedésével egyre nyilvánvalóbbá válik, hogyan terjeszti ki hatásköreit az Európai Unió. És erről a szervezetről a tagállami politikusok még mindig szeretik elhitetni azt, hogy olyan, mint a mesebeli lány: hoz is ajándékot, meg nem is.