Az E.On kivásárlása valódi mérföldkő

Aligha zárult le az állami villamosipari csoport erősítése azzal, hogy az MVM megvette az E.On gáznagykereskedő és földalatti gáztároló üzletágát. A kormány szerint ugyanis állami kézben kell lennie az összes stratégiai fontosságú energetikai eszköznek, márpedig még nincs mind ott. Igaz, a biztonsági földgáztároló állam általi megvételéről már tárgyalnak – nem tudni, hogy azt később az MVM-re bízzák-e –, de még hátra van a nagynyomású földgázhálózat bekebelezése is, gázkereskedelmi platformostul-bőröstül.

A kormány persze nem a nulláról indult az MVM erősítése terén. A társaság a villamosiparban eredetileg is rendelkezett a kulcsfontosságú eszközökkel és tevékenységekkel, amelyeket az évek során bővített is, és 2010 derekára előkészítette az áramtőzsde beindítását. A kormányváltás után lényegében azt a feladatot kapta, hogy mindennek a tükörképét a gázpiacon is ki kell alakítania.

Már van is mit felmutatni. Belépett a gázpiacra, beindította a gáztőzsdét, most épp gázvezetéket épít, s talán hamarosan rendszerüzemeltetésbe is fog, mégpedig – egy merész ötlet alapján – heti váltásban a ma még egyedüli rendszerirányítóval. Ám míg a felsoroltak együtt sem adtak az MVM-nek számottevő gázpiaci jelentősséget, az E.On kivásárlása már valódi mérföldkő a gázportfólió kiépítésében.

A szakmai vélemények megoszlanak arról, hogy életképes, hatékony lehet-e egy egy kézben tartott, áram- és gázipari formáció. A finnországi Neste Oil és az Imatran Voima összevonásával 1998-ban létrehozott Fortum ma virul, az ausztriai Verbund és OMV (akkor még ÖMV) egyesítéséből viszont nem lett semmi 2006-ban. A hazai terv azonban más, mert az MVM tevékenysége nem komplett szénhidrogén-iparral bővül, csak az áramtermeléshez egyébként is szorosan kapcsolódó gáziparral. Pont olyan ésszerűség mentén, ahogyan az orosz Gazprom az áramtermelésben jut egyre erősebb pozíciókhoz.