Drámai napok jönnek Cipruson

Az európai partnerek, az Európai Központi Bank és az IMF helyesen járt el, amikor azt követelte, hogy a mentőcsomagból a ciprusi betétesek is vegyék ki a részüket. Enélkül ugyanis a Ciprusnak nyújtott segítség nagyjából a GDP 100 százalékára rúgna, ami miatt az államadósság szintje fenntarthatatlanná válna.

Szerepet játszott a pénzmosás gyanúja is, ami csökkentette az európai partnerek hajlandóságát arra, hogy átvállalják a ciprusi bankok veszteségeinek egy részét. Figyelembe kell venni emellett azt is, hogy Cipruson az alacsony adókulcsok és a magas betéti kamatok miatt a pénzügyi befektetések nagyobb nyereséget hoznak, mint az eurózóna országainak többségében. A lekötött betétek 2013 januárjában Cipruson 4,5 százalékos hozamot ígértek, miközben a németországi megtakarítások után alig 1 százalék járt. Az így elért nyereség egy részének visszakérése – amikor a ciprusi bankrendszerből hiányzó tőke nagyjából a GDP 5 százaléka – igazságos követelés.

Helyénvaló volt tehát megkövetelni, hogy a segítségnyújtásból a ciprusi betétesek is vegyék ki a részüket. Az euróövezet pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroupban március 15-16-án megszületett megállapodásnak azonban két súlyos hibája is volt. Először, a rendkívüli bankadót a 100 ezer euró alatti, a betétbiztosítás által garantált betétekre nem kellett volna kiterjeszteni. Erre nem volt szükség, széles körű felháborodást keltett, és potenciálisan aláássa az európai betétbiztosítási rendszerekbe vetett bizalmat. Másodszor, a szenior kötvényekre az illeték nem terjed ki, holott ezeknek az összege elenyésző. A baj megtörtént. Az európai döntéshozók március 18-án és 19-én egymásra mutogattak – ahelyett, hogy elismerték volna a március 15-16-i találkozó valamennyi résztvevőjének kollektív felelősségét.

A ciprusi parlament viszont esélyt kapott arra, hogy kijavítsa a hibákat. Miután rádöbbentek, hogy a kisbetétesek bevonása hiba volt, az eurózóna-beli partnerek megüzenték Nicosiának, hogy a terhet teljes egészében a nagy összegű betétekre háríthatja. A ciprusi törvényhozók ezt nem támogatták, és az ötletet úgy, ahogy van – egyelőre legalábbis – elvetették.

Ha nem sikerül gyors és hiteles megoldást találni, az első napon, amikor a bankok a jelenleg még tartó szünet után kinyitnak, a betétek kimenekülnek az országból. Mivel ilyen megoldásra nincs nagy esély, a kockázatok elég nagyok.

Mi jöhet mindezek után? Az európai partnerek nem valószínű, hogy visszavonulót fújnak. A Bundestag valószínűleg nem szívesen mondaná azt a németeknek, hogy az ő pénzükből fogják megmenteni a jól profitáló – és részben kétes eredetűnek vélt – ciprusi betéteket. De még ha így történne, más országok politikusai akkor is dönthetnek a zsarolás mellett. Az eurózóna-beli partnerek kisebb engedményként ajánlhatnának 1,3 milliárd euróval – a 100 ezer euró alatti betétekre jutó adónak megfelelő összeggel – többet, de a lehetőségek ezen a téren is korlátozottak. Nincs könnyű helyzetben az Európai Központi Bank Kormányzó Tanácsa sem, amikor a gyakorlatilag csődben lévő ciprusi bankrendszer további támogatásáról kell döntenie – miközben az átfogó rendezésre nincs komoly esély.

Oroszország ugyanakkor beszállhat a rendezésbe. Mihalisz Szarrisz ciprusi pénzügyminiszter Moszkvába látogatott, hogy segítséget kérjen. Ezért azonban Ciprusnak valószínűleg nagy árat kellene fizetnie. Ha a ciprusi bank betéteseit teljesen megvédik, akkor az így keletkező veszteséget valakinek állnia kell. Oroszország ezért komoly ellentételezést kérhet, például a ciprusi gázmezők fölötti rendelkezés jogát. Ennek geopolitikai következményei is lennének.

A jelenlegi bankszünet nem hosszabbítható meg túlságosan hosszú ideig, és nem jó megoldás az sem, ha engedik kinyitni a bankokat, a betéteket azonban befagyasztják. Sürgősen új megoldást kell találni. A legnagyobb lehetőség a ciprusi parlament kezében van: a nagy összegű betétekre ki kell vetni az adót, a 100 ezer euró alattiakat viszont érintetlenül kell hagyni. A ciprusi pénzügyi rendszer kitüntetett helyzetének amúgy is vége, a cél így inkább a károk minimalizálása és az eurózóna-tagság megtartása kellene hogy legyen. Az eurózóna-beli partnerek adhatnának valamivel – például az imént említett 1,3 milliárd euróval – több pénzt. A parlamenti döntés mellé az európai partnereknek és a ciprusi kormánynak közös tervet kellene készítenie az ország helyzetének rendezésére. A betétek valószínűleg így is elmenekülnének az országból, de az eurózóna-beli partnerek és az Európai Központi Bank segítségével a kezdeti zűrzavar túlélhető lenne.

Ha nem sikerül ésszerű kompromisszumra jutni, a ciprusi parlament nem vizsgálja felül a döntését, és nem lépnek vissza az eurózóna-tagok sem, akkor a ciprusi pénzügyi rendszer teljes összeomlásának leszünk tanúi, ami az állampolgároknak súlyos szenvedést fog okozni. veszélybe kerülhet Ciprus eurózóna-tagsága is, ami a ciprusiakat még nagyobb veszteségekkel fenyegeti. Meg kell állapodni.