Matolcsy döntése illeszkedik a titkolózási folyamatba

Induljunk ki az alapesetből: egy demokratikus országban az a természetes, ha minden, ami a köz/pénz/ügyeket illeti, nyilvánosságra kerül, vagy legalábbis a nyilvánosság számára hozzáférhető. Nagyon kevés kivétel adódhat. Ezek közé tartoznak az állam biztonságát érintő ügyek, de ilyenek lehetnek bizonyos pénzügyi döntések is. Egy ország jegybankjának például akadhatnak olyan lépései, amelyeket nem jelent be előre, s utólag se kíván a nyilvánossággal megosztani. Ha jó a kommunikáció, ha az ország polgárai általában be vannak avatva a köz ügyeibe, és ha van közbizalom, akkor ezek az elhallgatások nem idéznek elő gyanakvást, vagy éppen találgatást.

Kérdés, hogy a jegybank új elnökének új módija ebbe az érthető kategóriába tartozik-e. A Magyar Nemzeti Bankban idáig az volt a szokás, hogy a monetáris tanács havi döntései után a bankelnök kiállt az újságírók elé, és elmagyarázta a döntés – kamatvágás, tartás vagy emelés – hátterét, elemezte a gazdasági kilátásokat. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon a pénzügyi ismeretek szintje nem túl magas, akkor azt is mondhatnánk, hogy a bank egyfajta ismeretterjesztő missziót is ellátott. A sajtótájékoztató e hét keddjén elmaradt, vagy inkább megszűnt. Ezentúl közlemények jönnek helyette. Elvileg apró változás ez ahhoz képest, ami még jöhet a jegybank új korszakában. Mégis érdemes megemlíteni, mert illeszkedik egy terjedő titkolózási folyamatba. Ilyenkor persze beindulnak a találgatások, amelyek ritkán használnak egy döntési folyamatnak. A találgatások jó része arról szólt, hogy ezúttal talán jól döntött a jegybank, merthogy így nem fordulhat elő olyan elszólás, netán tévedés, amely károsan befolyásolhatja a forint árfolyamát. Így lehetett megelőzni, hogy az új elnök a nyilvánosság előtt szabadjára engedje fantáziáját, és olyat vizionáljon, ami a jegybank elnöki székéből nem fogadható el. Jobb a sorsot nem kísérteni. Ebben is lehet valami. Ám ha ez így lenne, még szomorúbb a történet: ezek szerint bankon belül azt vélelmezték, hogy az új elnök nem tud megfelelni a nyilvánosság követelményeinek, és nem tud jegybank elnökhöz méltóan viselkedni?!

A héten volt egy másik, a nyilvánosság kizárását rögzítő döntés: a negyvenmilliárdos elektronikus útdíj-rendszer kiépítésének részleteit is titkosították, nemzetbiztonsági kockázatok miatt. Ez már keményebb ügy. Nagyon nagy pénzről van szó. Közpénzről. Innen kiindulva a teljes nyilvánosság lenne az ésszerű magatartás. Így garantálható lenne a mutyizás, a korrupció esélyének minimálisra szorítása. A titkosítás ugyanis azt is jelenti, hogy nem kell közbeszerzést kiírni, nem kell pályáztatni. A kulisszák mögött döntenek. Állambiztonsági szempontok alapján. Ismét beindultak a találgatások, amelyek megint csak nem túl hízelgők a köz állapotaira nézve. Egyrészt azt sejtetik, hogy a kormány saját „udvari szállítóinak” kíván még a választások előtt egy zsíros falatot juttatni. Másrészt szóba jöhet az is, hogy így nyerhető meg bizonyos üzleti körök szimpátiája, ki tudja milyen egyéb szándéktól vezérelve. Mert ugyan az üzleti világ felháborodik az ilyen, a mutyizás lehetőségét rejtő megoldásokon, de van az a pénz... Vagyis még a nyilvános versenyt pártoló cégek is elcsábulhatnak, ha negyvenmilliárdos üzletről van szó.

A titkolózás rosszat tesz a közállapotoknak, és rosszat a közpénzeknek is. Állambiztonságra hivatkozva például kimagyarázható, hogy miért nem a legtakarékosabb megoldást választják. Csak nem áldozzuk fel az ország biztonságát pár millió forintért?! – szólhat a hangzatos ellenérv. (Hogy az elektronikus útdíj miért tartozik e körbe, az már egy másik kérdés.) Szabadságharcolunk, támadunk, elzárkózunk. Pénz nem számít. És csodálkozunk, hogy egyre rosszabbul élünk.