Mentőövre várva
A Ciprus gazdasági megmentésére irányuló nemzetközi tervek és a potenciális összeomlás elkerülésén dolgozó törekvések szalagcímes sztorija mögött olyan tanulságok is meghúzódnak, amelyekre érdemes odafigyelnie a magukat gondoskodónak tekintő országoknak is.
A rendszerszintű válsággal küzdő Ciprus olybá tűnik, hogy egy esetleges egyedi bankválság kezelését is nehezen oldaná meg az egész bankrendszerre kiható bizalmi fertőzés kockázata nélkül. Soha ki nem próbált bankszanálási hatáskörrel ugyan rendelkezik a ciprusi jegybank (az ennek alkalmazásához segítséget nyújtani képes, jelenleg is viták hevében formálódó EU-s bankhelyreállítási és -szanálási direktíva még várat magára), a pénzügyi biztonsági háló legutolsó láncszemének tekinthető betétbiztosítás ugyanakkor veszélyesen fejletlen. A betétesek hatékony védelméhez a jogászi-politikai narratívákkal szemben ugyanis nem elegendő egy nemzetközi jogszabály adaptációja és a benne megfogalmazott, maradéktalan kártalanításról szóló szabályozói ígéret deklarálása, mindehhez az ígéretet betartani képes operációs képességek és szervezeti kompetenciák is szükségeltetnek.
A 2000 óta működő ciprusi betétbiztosító alapjaiban azonos szabályokat követ, mint a többi európai ország hasonló intézménye: független jogi szervezet, 100 ezer eurós védettség nem csupán a magánszemélyek, de a vállalkozások részére is, sőt a magyar szabályok által biztosítani rendelt OECD országok devizáin túl minden létező devizabetétet is biztosít (vélhetőleg az „adóoptimalizációs célország” marketingpozícionálás egyik alappilléreként).
A ciprusi betétbiztosítás az EU-s normákkal megegyezően 20 munkanap alatt ígéri kártalanítani a betéteseket, az összeget a bankbezárást követően igényeik leadására kért betétesektől felvett dokumentáció alapján fizetik ki. És ez az a pont, ahol kétségessé válik a jogszabályi ígéret betarthatósága. Mert ha Ciprus mintegy 250 betétgyűjtési engedéllyel rendelkező hitelintézete közül egyedi eset okán akár a legkisebb is bezárásra kerül (mondván, nem rendszerkockázati méretű a szolgáltató), nehezen tűnik tarhatónak a 20 munkanapos kifizetési ígéret, ha azt sorban állásos igénybejelentés alapú „kőkorszaki” módon, s nem az EU-ban elfogadott és idehaza is alkalmazott konszolidált betétesi nyilvántartás alapján történik. A jelenlegihez hasonló, nemzetközileg is kiélezett helyzetben bekövetkező, a betétesi igényleadáshoz szükséges bankfiókok előtti sorban állás amúgy kétségkívül remek témát adna az egymással versengő tévétársaságoknak.
A „Jógazda” és a soltvadkerti szövetkezet közel huszonötezer betétese a konszolidált biztosított betétesi adatnak köszönhetően határidő előtt pénzéhez jutott, nem kellett napokig sorban állniuk, mint ami a cipriótákra várna egy bankbezárás esetén. Ráadásul, ha a mediterrán ország a 20 munkanapos kártalanítást nem a németektől (s ma már magyaroktól) megszokott precizitással szervezi meg és emiatt ügyfelek százai, netán ezrei nem kapnák meg időben megtakarításukat, az nem csak a bankrendszer iránti bizalmat, hanem az EU szavahihetőségét is erodálná.
A kártalanítási képesség folyamatos technikai fejlesztése elemi érdeke a bankoknak, hogy gyors és kényelmes pénzhez jutással megőrződjön a rendszerbe vetett bizalom. A ciprusi eset egyik tanulsága, hogy a betétbiztosítási végrehajtási kompetenciák nem luxuselemei a pénzügyi rendszernek. Áldozni kell rájuk, miként a korszerű tűzoltó berendezésekre, vagy mentőövre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.