Németország túl lehet a válság nehezén

Sok jel utal arra, hogy a német gazdaság a tavalyi utolsó negyedév 0,6 százalékos zsugorodása után 2013 első negyedévében visszatér egy növekedési pályára, még ha ez a növekedés nem is túlságosan dinamikus. A külső gazdasági környezet azonban továbbra is komoly kockázatokat rejt. Az amerikai költségvetéssel kapcsolatos válsághelyzet még nem múlt el, a „fiskális szakadékot” legjobb esetben is csak elhalasztani tudta a washingtoni törvényhozás. Az adósságplafon és a „sequester” (vagyis a költségvetési kiadások automatikus nagyarányú csökkentése) szelleme továbbra is kísért. Németország közvetlen európai környezete a recesszióból a mostani negyedévben sem kerül ki, különösen igaz ez az eurózóna déli részére, bár a visszaesés üteme kissé ott is lassul.

A periféria problémái aligha oldódnak meg attól, hogy „Európa erős emberét” arra kérik, hogy saját gazdaságának újabb lendületet adva segítse a növekedést a közös pénzt használó blokk perifériáján. Az eurózóna-tagok közötti különbségek egyre nagyobbak, különösen, hogy Olaszországban a választások után sem csökkent a bizonytalanság. A Pier Luigi Bersani által vezetett balközép szövetség az alsóházban többségbe került ugyan, de a Szenátusban egyik csoportnak sem sikerült abszolút többséget szereznie. Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között létrejöhet-e egy stabil, a szükséges reformokra elszánt kormány Rómában. Úgy tűnik, így ítéli meg a piac is, amely a kezdeti eufória után csalódottság jeleit mutatta. Egy új választás kiírása nem zárható ki – esetleg azt követően, hogy egy átmeneti kormány keresztülviszi a választási reformot.

2013-ban előrejelzésünk szerint 0,3 százalékkal bővülhet a német gazdaság. Növekedésre utaló jelek már az első negyedévben is voltak, bár a 2012 végi zsugorodás miatt nehezebb lendületet venni, a 2012-ből „áthozott” mínusz 0,3 százalékot még le kell küzdeni. Úgy véljük, a növekedés hajtóereje továbbra is a belső fogyasztás marad, amely az idén 0,3 százalékkal növekedhet. A munkaerőpiac továbbra is erős, az Ifo foglalkoztatási részindexe a legutóbbi időkben megint emelkedett. Ezzel szemben a nettó export hozzájárulása 2013-ban is negatív marad, és mintegy 0,3 százalékponttal csökkenti a növekedést. 2012 utolsó negyedévében a nettó export GDP-hez való hozzájárulása az export 2 százalékos csökkenése miatt mínusz 0,8 százalékpont volt. Az export kilátásai az utóbbi néhány hónapban – a vállalati felmérések tanúsága szerint – jelentősen javultak, különösen az ázsiai rendelésállomány növekedése miatt. Mindennek ellenére az export fenntartható ütemű bővülésére – a német kivitel közel 40 százalékát felvevő eurózóna gyengélkedése miatt – 2013 második fele előtt nem számítunk.

Vajon ezek a várakozások túlságosan optimisták, vagy a német gazdaságnak is fel kell készülnie azokra nehézségekre, amelyekkel a „devizaháború” fenyegeti? Nem gondoljuk, hogy ez valóságos veszélyt jelent. Először is, az elemzések azt mutatják, hogy Németország nem olyan érzékeny az árfolyamok változására, mint más európai országok. Ennek oka az exportált termékek jellege: a német kivitel közel 50 százalékát gépek és szállítóeszközök adják. Másodszor, a valós, külkereskedelmi forgalommal súlyozott euróárfolyam a 2012 közepi lokális mélypontjához képest valóban 5 százalékkal emelkedett, de a legutolsó, 2011. áprilisi szinttől még így is 5 százalékkal, a 2009. októberitől pedig 12 százalékkal elmarad. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor „devizaháború” – Németország számára legalábbis – ezidáig nem jelentett többet, mint egy vihar egy pohár vízben.

www.dbresearch.com