Többéves pénzügyi keret: a jövőnk a tét

Március 13-án az Európai Parlament elfogadta az Unió következő pénzügyi időszakára (2014–2020) vonatkozó állásfoglalását. A többéves pénzügyi keret lényegét a legkönnyebben úgy lehet megérteni, ha elképzeljük: a többéves pénzügyi keret úgy viszonyul az Unió éves költségvetéséhez, ahogyan a hitelkártyánkon beállított havi limit a kártyához tartozó tényleges havi elszámoláshoz. Míg az első éves kiadási korlátokat határoz meg, addig az utóbbi a valódi költést jelenti. Emellett, hasonlóan bármilyen más költségvetéshez, az EU többéves pénzügyi kerete is meghatározott prioritások – konkrétan az unió hétéves időszakra vonatkozó politikai célkitűzéseinek – lenyomatát jelenti.

Az Európai Parlament állásfoglalására a 2013. február 8-i Európai Tanács (az unió állam- és kormányfőinek tanácskozása) következtetéseit követően került sor. Most, hogy ismertté vált annak a két uniós intézménynek a hivatalos álláspontja, amelyeknek meg kell állapodnia a következő pénzügyi időszak tekintetében, hozzáláthatunk a tárgyalások lezárásához. Erre csaknem két évvel azt követően kerül sor, hogy az Európai Bizottság előterjesztette a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát.

A bizottság feladata a következő hetekben annak elősegítése, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament megállapodásra jusson. Biztosítanunk kell, hogy a következő évek uniós költségvetései előnyökkel járjanak az európai vállalkozások, civilszervezetek, kutatók és diákok számára. A megállapodás kulcsszava ezért az ésszerűség kell, hogy legyen: ésszerű a józan észt, a felelősségérzetet és az egyes témák sürgősségét figyelembe véve.

Az európai források tudományos projektekben vagy a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben való összefogása például mindig is sokkal hatékonyabb lesz, mint a 27 tagállam egyéni fellépése – ez az uniós költségvetés fő célja.

Ugyanez vonatkozik az Európai Bizottság által javasolt európai összekapcsolódási eszközre is, mert úgy véljük, hogy minden tagállam számára nyitva kell, hogy álljon az a – ma még elképzelhetetlen – lehetőség, hogy segítségért forduljon szomszédjaihoz olyan esetekben, amikor szűkében van a gáz- vagy villamos energiának. Hiszünk benne, hogy Európa vasúti infrastruktúrája nem az egymástól független nemzeti hálózatokat jelenti, és hogy az emberek számára lehetővé kell tenni, hogy többszöri átszállás nélkül is átutazhassanak Európán.

Ugyanez vonatkozik az áruk vasúti fuvarozására is. Úgy véljük továbbá, hogy a XXI. században Európának élen kellene járnia az olyan elektronikus szolgáltatások terén, mint az e-közbeszerzés vagy az elektronikus számlázás.

Meg vagyok győződve róla, hogy a Tanács és a Parlament egyaránt megértette, miért szeretne az Európai Bizottság rugalmasabb uniós költségvetést. A karcsúbb költségvetésnek is kellő mozgásteret kell biztosítania ahhoz, hogy lehetséges legyen a változó körülményekhez való gyorsabb alkalmazkodás. A rugalmasságnál maradva: nincs ember, aki értené, hogy miért ró a bürokrácia hatalmas terheket az uniós pénzeszközök kedvezményezettjeire. Kérdezzük meg bármelyik vállalkozás vagy laboratórium vezetőjét, vagy bármely diákot, aki valaha arra kényszerült, hogy kiigazodjon a szabályok szükségtelen útvesztőjében: véleményük egyezni fog abban, hogy a jelenlegi szabályok értelmezéséhez képest a Mensa IQ-tesztek kitöltése szinte gyerekjáték! Választott politikusainknak kötelessége lenne az eszközöket a hétköznapi emberek számára is elérhetővé tenni, különösen válság idején. Ezt a Bizottság a küszöbön álló pénzügyi időszakra vonatkozó javaslatában is világossá tette.

Hasonlóképpen javítanunk kell a kutatási tevékenységek támogatását és a Kohéziós Alapból származó eszközök elosztását. Manapság a feltételek kizárólag technikai jellegűek: Illeszkedik a projekt az adott programba? Rendesen kitöltötték a pályázati íveket? Tartozunk annyival az uniós adófizetőknek, hogy a jövőben a legfontosabb kritérium az erre a kérdésre adott válasz legyen: Milyen tényleges változást jelent a projekt?
A többéves pénzügyi keret jóval több egy olyan táblázatnál, amely meghatározza az egyes uniós politikákra vonatkozó éves felső kiadási határokat.

A többéves pénzügyi keret hétévente kivételes lehetőséget jelent az unió számára, hogy megállapodjon a jövő prioritásairól, valamint határozott jelzést küldjön az európai polgárok és az egész világ felé az EU jövőbeli céljairól.

Az említett okok miatt szükség van arra, hogy megállapodás, méghozzá jó megállapodás szülessen. Mit jelent a „jó” ebben az összefüggésben? Egyszerű: a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek a gazdasági növekedésre, az innovációra, az oktatásra és az infrastruktúrára kell összpontosítania, és ezzel párhuzamosan – a bürokrácia csökkentésével – elő kell segítenie az uniós költségvetésre vonatkozó szabályok korszerűsítését.

Amikor közel harminc szomszédos tagállam szólal meg egységes hangon és törekszik az együttműködésre, akkor ezek az országok külön-külön is erősebbé válnak.

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó pénzügyi keretről szóló tárgyalások középpontjában pedig éppen ez a kérdés áll.

A tét a jövőnk, valamennyiünk jövője.