Én rád várok, te rá vársz. Ő mire vár?

Kellemes meglepetést okozott a Világgazdaság indexe: a Gyorsulási Irányadó áprilisban hó/hó alapon 0,21 százalékos, 2011 februárja óta nem látott növekedést mutat. A legoptimistább értelmezés szerint a magyar gazdaság szekere 2012 tavaszán elindul kifelé a recesszió kátyújából.

Van sajnos néhány másik mutató is, amely kissé lelohaszthatja a jókedvet. Ezek a német gazdaságból érkeztek, amely 2012 végén 0,6 százalékos negyedéves zsugorodással csatlakozott az európai trendhez. A héten közzétett áprilisi beszerzési menedzser indexek (BMI) és az Ifo hangulatjelentése szerint a „növekedési fordulat” egyelőre várat magára. A kompozit – azaz a feldolgozóipar és a szolgáltatószektor bővülését súlyozottan számszerűsítő – BMI 2011 novembere óta első ízben landolt a zsugorodást jelző 50 alatti zónában; az Ifo üzleti hangulatindexe az előző hónaphoz képest olyan mértékben csökkent, amire utoljára közel egy éve volt csak példa. Számunkra különleges jelentőségű a német autóipar teljesítménye – de itt sem maradtunk borús prognózis nélkül. A német autószektor exportja 2010-ben 31 százalékkal, 2011-ben 15 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, tavaly azonban megtört a lendület: a bővülés üteme 2,5 százalékra lassult. Az idén – a Deutsche Bank szerint – 2 százalékos visszaesés következik.

A remény persze a piacon is az utolsóként hagyja el a süllyedő hajót: a prognózisok szerint az év második felében – a globális kereslet erősödésével – a német export egésze lendületet vehet, a lokomotív pedig megint húzni fog.

A képlet egyszerű. Magyarország Németországban bízik, Németország a világban. A bizalom, miként az érzelmi viszonyok többsége, nem tranzitív – abból, hogy A bízik B-ben, B pedig C-ben, általában nem következik, hogy A bízik C-ben –, ezúttal azonban helyénvaló, ha mi is bízunk a világban. Félő, hogy többet nem is tehetünk.