Hogyan lehet Budapest startup-nagyhatalom?

Sok mindenben fején találta a szöget Schillinger Attila az e rovatban április 16-án megjelent, „Törvénnyel a startupokért” című írásában, a cikk végkövetkeztetésével azonban érdemes vitába szállni. Schillinger olyan startup törvény szükségessége mellett érvel, ami segítene megelőzni a magyar mérnökök, matematikusok, fejlesztők, tudósok kivándorlását, és ezáltal a gazdaság húzóerejét jelentő startupok (fiatal, dinamikusan növekedő vállalkozások) erősödését segítené Magyarországon. A hazai startupok erősítése kétségkívül üdvözlendő cél, ám az agyelszívás megakadályozására összpontosító törvény véleményem szerint inkább ártana, mint használna e nemes célnak.

A hazai startup-világ felvirágoztatása szempontjából nem hogy nem baj, hanem kifejezetten jó, ha a magyar tehetségek kihasználják a széles világ adta lehetőségeket. Az összképet tekintve mindenki jobban jár, ha az ambiciózus cégépítők érdekeiket és megérzéseiket követve a földgolyó azon részén próbálnak szerencsét, amelyiket vállalkozásuk sikere szempontjából a legígéretesebbnek ítélik. Ez egyrészt azért van így, mert a startupokat jellemzően felvonultató iparágakban (IT, biotech, energia, nanotech) kizárólag globális piacok léteznek, a piaci siker érdekében ott kell lenni, ahol a globális piac logikája megkívánja. Másrészt pedig azért, mert a világ vezető startup ökoszisztémáit megjárt vállalkozók tudják hazahozni azt a tudást és tapasztalatot, amire a hazai startup szcéna megtermékenyítéséhez és professzionalizálódásához szükség van. Ez utóbbi tekintetben Józsa Szabolcs nemrégiben a középkori céhlegényekhez hasonlította a különböző külföldi vállalkozásgyorsító programokat megjárt magyar vállalkozókat, akik az adott szektor aktuális csúcsbölcsességeit és legjobb gyakorlatait hozzák haza.

Vagyis több lesz a sikeres magyar startup, ha nem próbáljuk meg marasztalni a hazai mérnököket, matematikusokat, fejlesztőket, tudósokat. Feltéve persze, hogy a külföldön építkező vagy gyorsuló magyar cégek által felszedett tudás és tapasztalat így vagy úgy végső soron visszakerül az országba. Ez utóbbi történhet úgy, hogy az alapítók az egyes vállalkozásaik után/között/alatt visszatérnek (föl-földobott kő, újra meg újra), vagy úgy, hogy a külföldön boldoguló startup cégek itthon is hagynak/növesztenek egy lábat. Hogy ezek nem csak elméleti szcenáriók, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közismert nagy magyar startup sikerek többségükben éppen ezeket a mintákat követik. A Prezi, a Ustream és a LogMeIn elsősorban amerikai cégekké váltak ugyan, de munkatársaik döntő többsége Magyarországon dolgozik, adózik, költi a pénzét és adja át tapasztalatait a környezetének. Ez magukra az alapítókra is igaz, akik még ha nem is mindnyájan élnek itthon, folyamatosan segítik mentorként, előadóként, befektetőként a magyar induló vállalkozásokat. Velük együtt említhetjük azokat az egy egységgel talán kevésbé közismert magyar startup-szupersztárokat, mint (a teljesség igénye nélkül) Szőke Márton, Kádas Péter, Záboji Péter, Hild Imre és Károlyi Antal, akik külföldre szakadtak, jelentős sikereket értek el, aztán hazatértek, és azóta fáradhatatlanul szifonozzák a tudást a hazai startup közösségbe.

Amire szükség van, az nem a külföldi agyelszívás elleni harc, hanem a startupok szempontjából releváns hazai környezet lehető legvonzóbbá tétele. Ez egyszerre szolgálja az eddigiekben taglalt célt, hogy a globális piacon sikeres magyar vállalkozások alapítói legalább is egy lábbal a haza földjén akarjanak állni, és egy másik célt, amiről eddig még nem volt szó: hogy jöjjenek hozzánk, és telepedjenek le nálunk külföldi startupperek, mérnökök, matematikusok, fejlesztők, tudósok – méghozzá a legjobbak közülük! Legyenek egyre többen, akik nem azért laknak Budapesten/Magyarországon, mert magyarok a felmenőik, hanem azért, mert úgy érzik, ez az a hely, ahol érdemes megvalósítani álmaikat: elkészíteni műveiket, felépíteni cégeiket, elvégezni tudományos kutatásaikat.

Budapest több szempontból is kiemelkedően vonzó, élénk és élhető városi közeg, ám ahhoz, hogy a világ startup-fővárosaival versenyezni tudjon a tehetségek idevonzásában, további feltételeknek is teljesülniük kell. Ilyen például a megfelelő angol nyelvtudással és a startupok által keresett készségekkel és hozzáállással rendelkező munkaerő kritikus tömege, valamint a tágabb – jogi, szabályozási és emberi – környezet befogadó jellege. Emellett – igaza van Schillingernek – az okosan kitalált, piactorzító hatásoktól mentes állami programok és szabályozás is nagyban tudja növelni egy ország vonzerejét a globálisan gondolkodó üzleti szereplők szemében, s e téren is van hova javulni. Ami biztató, hogy mind a készségek, hozzáállás és nyelvtudás terén, mind a hatékony állami szerepvállalás terén sokkal gyorsabban lehet sikereket elérni, mint az első látásra lehetségesnek tűnik. A gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre és a helyi lakosság életminőségére egyaránt számottevően pozitívan ható startup-szcéna támogatása, külöböző készség- és személeletformáló programokon, eseményeken keresztüli felpezsdítése közös felelőssége a hazai üzleti, állami és civil szférának.