Hűvös, de nincs fagypont közelében a tranzakciós piac

A ma már mindenki előtt ismert tényezők miatt beszűkült banki finanszírozás rányomta bélyegét a hazai M&A (vállalati fúziók és felvásárlások) piac 2012-es teljesítményére is: 26 százalékkal esett vissza a megelőző évihez képest, de Magyarország még ezzel is megtartotta Lengyelország, Csehország és Románia mögött a régió M&A piacának negyedik, tehát a középmezőnyben elfoglalt helyét. Bár a gazdasági klíma folyamatosan változik, ami nincs jó hatással a befektetői bizalomra, de a fenti eredménnyel ismételten csak aláhúznánk a februári konferenciánkon elhangzottakat: hazánk nemzetközi megítélését nem önmagában, hanem a környező országokkal összevetve kell mérnünk. Márpedig az összkép nem olyan drámai, mint gondolnánk: a felvásárlások 27 százaléka külföldi befektetőktől származik.

A piac némileg átrendeződött, az ügyletek száma alapján a telekommunikáció és média volt a legvonzóbb szektor 15 lezárt tranzakcióval, ezt az informatika (11) és a nagykereskedelmi szektor követi (8). Nem véletlen, hogy míg a régiós M&A piacon a banki és a pénzügyi szolgáltatói kör volt a legaktívabb, Magyarországon ez a szektor csak minimális szeletet tudott kihasítani annak ellenére, hogy az átlagos volumennél nagyobb tranzakciós értéket tudhatnak magukénak az ilyen típusú ügyletek. Ennek egyik oka, hogy a köztudottan nehéz helyzetben lévő hazai bankok növekedési kilátásai nem javultak, és az Ernst & Young nem is vár ugrásszerű javulás az elkövetkező két évben. A hazai vállalatoknak azonban ezt egyfajta adottságként kell megélniük. Az eddigi forrásbőséget maguk mögött hagyva új finanszírozási formákat kell felkutatniuk a versenyben maradást jelentő fejlesztésekhez, vagy a napi működéshez szükséges forrásbevonásokhoz. Ebben a helyzetben jó hír, hogy az Ernst & Young 2013. első negyedéves tapasztalata szerint a globális pénzügyi depresszió nem mélyült, hanem némi javulást mutat. Vagyis a világ más részein jelentkező forrásbőség új távlatokat nyithat a hazai vállalatok előtt is: a nehezen elérhető banki finanszírozást kiválthatják más, akár külföldről érkező alternatív finanszírozási formák.

A hagyományos banki hitel mellett sajnos eddig Magyarországon nem tudott érvényesülni a más országokban nagyobb kultúrával rendelkező kötvénypiac – a hazai vállalati kötvénypiac elenyésző hányadát teszik csak ki a nem banki kötvények (3 százaléknál is kevesebb), ráadásul ha ebből levonjuk a Mol által kibocsátott kötvények volumenét, az eredmény szinte szemmel nem látható. Annak ellenére, hogy a kötvényfajták széles palettája szinte bármilyen finanszírozási, vagy kockázati igényhez megfelelő alternatívát kínál, továbbra is rugalmatlan finanszírozási formaként tartják számon. Ez részben igaz is: nyílt piaci kibocsátás esetén az adott futamidőre kibocsátott kötvény feltételein a jegyzést követően nem lehet változtatni. Habár jóval hosszabb a tranzakció előkészítése, de ezt a fajta rugalmasságot biztosíthatják a bilaterális befektetési formák. Ide soroljuk a kockázati tőkebefektetéseket, az alapok befektetéseit, vagy a nem intézményes, mint például az ún. Family Office-ok által nyújtott kölcsönöket vagy tőkebefektetéseket. Az ilyen típusú ügyletek esetében nincs olyan belső szabályzat vagy üzletpolitika, ami bizonyos befektetési lehetőségeket kizárna, az Ernst & Young tapasztalata alapján a manapság kevésbé népszerű ingatlan alapú projektekre is mutatkozik érdeklődés. Azonban a finanszírozás megszerzéséért folytatott verseny nagy, tekintettel arra, hogy az ilyen típusú befektetők jellemzően nem egyes régiókra fókuszálnak, így a magyar vállalatok kis túlzással a világ összes vállalatával versenyeznek. A helyzet azonban nem ennyire reménytelen, mert Magyarországot a földrajzi elhelyezkedése és a vállalati szférában elérhető, nemzetközi szinten is elismert szakmai tudás kiemelt célponttá teszi a befektetők számára, továbbá a gazdaság nyitottsága és üzleti kultúránk is további pozitívum a külföldiek szemében.

Magyarországi és nemzetközi tapasztalatainkra támaszkodva fontos szempont, hogy nem elegendő egy jó ötlet, vagy egy, a tulajdonos és menedzsment fejében meglévő hosszú távú üzleti terv. A külföldi befektetők számára kiemelt fontosságú az adott vállalat vezetésének profizmusa: a cég értékeinek, lehetőségeinek és kockázatainak azonosítása, az üzleti terv megfelelő szintű összeállítása, melyek mind a befektetési döntés részét képezik. A nemzetközi érdeklődés megvan, a figyelem sok iparágban – például a mezőgazdaságban vagy az IT-ben – ránk irányul. Fontos, hogy a magyar cégvezetők bízzanak magukban és vállalatukban, és hogy elhiggyék: egy kis országból is elindulhatnak nemzetközi sikertörténetek, ahogy erre már egyre több pozitív példát találunk.