Kína irányt vált

A strukturális váltás a beruházás- és exportvezérelt stratégiáról a kiegyensúlyozottabb, fogyasztás- és szolgáltatásalapú növekedési modellre való áttérés szükségszerű és fontos is. Szükségszerű, mert a globális gazdaság gyenge növekedése miatt nem biztosított a kínai export iránti kereslet régebbi szintje, és fontos, mert Kína új vezetése elkötelezettnek tűnik a belső egyensúlytalanságok csökkentése, a környezet védelme és a régiók közötti egyenlőtlenségek mérséklése mellett.

A fórumon elhangzottak három tekintetben is mélyítették a meggyőződésemet, miszerint Kínában strukturális átalakulás zajlik. Először, megismerhettünk egy jól felépített urbanizációs stratégiát, amelynek fontosságát Kína új vezetői – Li Ko-csiang miniszterelnök és Csang Gao-li első helyettes – megnyitó-, illetve záróbeszédükben egyaránt hangsúlyoztak. Kína lakosságának 2012-ben 52,6 százaléka élt városokban, ez közel háromszorosa az 1980-as 18 százaléknak. A ráta a prognózisok szerint 2030-ra eléri a 70 százalékot, amihez a McKinsey & Company kutatása szerint 220 egymilliónál nagyobb lélekszámú városra lesz szükség. (2010-ben 125 ilyen város volt.) Ha az urbanizációval új munkahelyek jönnek létre, az a háztartási jövedelmek bővülését is jelentheti. Újdonságot jelent, hogy a városiasodás negatív mellékhatásai – a földek kisajátítása és a környezet rombolása – is előtérbe kerültek. A fórumon bemutatták az „öko-város” tervét, amelyet a terület kompakt kihasználása, a több eszközre alapozott helyi közlekedés, a könnyebb építőanyagok és a megújuló energiaforrások használata jellemez.

Az irányváltás melletti második érv az új kormány elkötelezettsége a szociális háló erősítése mellett. Ennek keretében fontolóra vették a háztartások idejétmúlt nyilvántartásának, a hukounak a reformját. A jelenlegi rendszer alapján ugyanis a szociális ellátórendszerhez való hozzáférés helyhez kötött, ami nagyjából 160 millió migráns munkavállalót érint hátrányosan. Ezeket az erőfeszítéseket a szociális juttatások bővítésének kell kiegészítenie. A kínai nyugdíjrendszer jelenleg mindössze 430 milliárd dollár értékű vagyont kezel. A fórumon felvetettem Lu Csi-vej pénzügyminiszternek, hogy erre a célra a hatalmas kínai devizatartalék egy része is felhasználható lehet annak mintájára, ahogy egy 200 milliárd dolláros „kezdőlökést” a China Investment Corporation is kapott. A politikus sajnos nem értett egyet javaslatommal.

A harmadik – és talán a legfontosabb – érvet számomra az új vezetők kvalitásai jelentik. Hszi Csin-ping elnöktől és Li Ko-csiang miniszterelnöktől lefelé az új vezetők mind otthonosan mozognak a gazdasági és a kockázatelemzés, valamint a modellezés területén, amire támaszkodva a legsúlyosabb problémákra innovatív megoldásokat dolgozhatnak ki. A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság – a régi tervezőapparátus új formája – szervezésében emellett kiváló emberi erőforrás áll rendelkezésre egy általános és átgondolt stratégia kialakításához.

Végeredményben azonban az alapos gazdaságpolitikai ismereteken és az elemzőkészségen túl többre is szükség van ahhoz, hogy Kína választ adhasson a súlyos gazdasági kihívásokra. Nyugaton az elmúlt években már számos sikertelen kísérletet láttunk, és nincs garancia arra, hogy Kína új vezetői elkerülik a buktatókat.

A vízió és a stratégia egyaránt életbevágó annak valóra váltásához, amit az ország új vezetői Kínai Álomnak neveznek. A bátorság és az erős elszántság azonban semmiképpen nem hiányozhat, ha meg akarnak birkózni a legnagyobb nehézséggel: a helyi hatalmi körök ellenállásával. Ezen a kritikus fronton az erős szavakat bátor tetteknek kell kísérniük.