Mindig az arany sem fénylik

Vannak, akik 6 ezer év óta tartó lufinak nevezik az arany körüli fejhajtást, ennek a fémnek ugyanis az ára sosem állt párhuzamban a hasznával. Pénzt jól lehetett belőle verni, hiszen könnyen megmunkálható, hamisítani sem könnyű magas sűrűsége, jellegzetes színe és persze a „nemessége” miatt, amin azt kell érteni, hogy nehezen lép reakcióba más anyagokkal, tehát a belőle készült tárgy évszázadokon át változatlan formában fennmarad.

A modern korban persze az arany árát már nem ezek a tényezők, hanem főleg a spekulánsok tartják magasan, és ugyanők azok, akik miatt időről időre a mélybe esik az ár. A mostani zuhanást kiváltó ok például a ciprusi aranytartalékok értékesítése volt, ami miatt napok alatt a tizedénél is többet veszített az értékéből a nemesfém, és az is lehet, hogy még tovább esik majd az ára.

Nem túl régen persze még az arany volt a sztár a befektetési piacon, hiszen a 2008 őszén elmélyült válság után hirtelen emelkedni kezdett az ára, és három év alatt több mint a duplájára nőtt. Semmi sem drágulhat viszont a végtelenségig, várható volt, hogy előbb-utóbb jön egy korrekció is az arany piacán is, legkésőbb akkor, amikor a befektetők más eszközökben, például a részvényekben is hinni kezdenek. Ez pedig az idén be is következett.

A nagy aranyrali persze a kisbefektetőket is megérintette, hiszen Magyarországon is megjelentek azok a cégek, amelyek az arany iránti ősi vonzalmat kihasználva fizikai aranyat vagy mögöttes termékként aranyat tartalmazó értékpapírokat kínáltak nekik az elmúlt években. Ezek most éppen nem teljesítenek jól, hosszabb távon viszont természetesen változhat a helyet. Addig is tanulságként érdemes levonni a következtetést: az arany is legalább olyan kockázatos befektetés, mint az értékpapírok. Ennek megfelelően kell kezelni is, a megtakarítás csak kis részét szabad benne tartani.