Roubini: a megszorításellenes hangulat Magyarországon is erősödik

A fejlett országok közül az USA viszonylag jó formában van, majd Japán következik, amely iránt az új irányvonal erősíti a bizalmat. Az eurózóna és az Egyesült Királyság recesszióban marad, a helyzetet a szigorú fiskális és monetáris politika is súlyosítja. Kínára 2014-ben egy „hard landing” várhat, de a többi BRIC-országnak is el kellene fordulnia az államkapitalizmustól. Ázsiában és Latin-Amerikában akad példa a BRIC-négyesnél dinamikusabb növekedésre, de az erejük kevés egy globális fordulathoz.

2013.04.10., szerda 05:00

Az eurózóna felbomlásának kockázata csökkent, de a monetáris unió alapvető problémái – az alacsony növekedési potenciál, a folyamatos recesszió, a versenyképesség elvesztése és az eladósodottság – továbbra is megoldásra várnak. Az euróövezet perifériájának elege van a megszorításokból. Ezt egyértelműen jelzi az olaszországi választások eredménye, az utcai tüntetések sorozata Spanyolországban és Portugáliában, vagy a ciprusi „bankmentést” övező népharag. Németország ragaszkodása ahhoz, hogy Cipruson a betéteseknek kell állniuk a veszteségek egy részét, újabb jele annak, hogy a magországok is belefáradtak szerepükbe; a ciprusi példát ráadásul nem csak Berlinben tartják követendőnek. Az Egyesült Királyság a növekedés újraindításával, a fiskális konszolidáció által okozott károk felszámolásával küzd. A megszorításellenes hangulat Bulgáriában, Romániában és Magyarországon is erősödik.

Kínában a vezetőváltás rendben lezajlott, de az ország gazdasági modellje – ahogy a korábbi miniszterelnök, Ven Csia-pao fogalmazott – továbbra is „instabil, kiegyensúlyozatlan, összehangolatlan és fenntarthatatlan”. Kína számos problémával szembesül: nincs egyensúly a tengerparti és a belső régiók, illetve a városi és a vidéki területek között; a megtakarítások és a beruházások szintje magas, miközben a fogyasztás volumene alacsony; a jövedelmek és a vagyonok közötti különbségek növekednek; a természeti környezet pusztul, a levegő-, a víz és a talaj szennyezése a közegészséget és az élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti. A szükséges reformok útjában álló érdekcsoportok – az állami vállalatok, a tartományi kormányzatok vagy éppen a hadsereg – hatalmát még nem sikerült megtörni. Félő, hogy a gazdaság egyensúlyához szükséges reformokat nem tudják időben bevezetni, és jövőre, amikor a beruházások volumene hirtelen lecsökken, az ország egy „hard landinggel” szembesül.

Kínában és Oroszországban (és részben Brazíliában és Indiában) az államkapitalizmus megerősödött, ami nem válik a növekedés javára. A négy ország (a BRIC-államok) körül az elmúlt években talán túlzott volt a felhajtás, a következő évtizedben más feltörekvő piaci gazdaságok jobban teljesíthetnek: Ázsiában Malajzia, a Fülöp-szigetek és Indonézia, Latin-Amerikában Chile, Kolumbia és Peru, Kelet-Európában Lengyelország, Közép-Ázsiában pedig Kazahsztán és Azerbajdzsán.

Japán új gazdasági kísérletbe fogott, amelynek célja a defláció megállítása, a növekedés gyorsítása és az üzleti és a fogyasztói bizalom helyreállítása. A miniszterelnök után „Abenomics” névre keresztelt rendszernek több komponense van: agresszív monetáris élénkítés a Bank of Japan részéről; a kereslet bővítését célzó fiskális élénkítés, amit 2014-ben megszorítások követnek majd, hogy a deficitet és az adósságot féken tartsák; a nominálbérek emelése a belföldi fogyasztás bővülése érdekében; strukturális reformok; új szabadkereskedelmi megállapodások.

A kockázatok azonban továbbra is nagyok. Nem egyértelmű, hogy a defláció monetáris politikai eszközökkel legyőzhető, a fiskális élénkítés és az elhalasztott megszorítás fenntarthatatlanná teheti az adósságot, a strukturális reformok összetevői nem világosak. A területi viták miatt erősödő japán-kínai feszültség ráadásul negatívan befolyásolhatja a külkereskedelmet és a közvetlen külföldi beruházásokat is.

A Közel-Kelet továbbra is az instabilitás gócpontja. Törökországnak, amely a régió meghatározó hatalmává kíván válni, szintén megvannak a maga problémái. Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalások leálltak, miközben az eurózóna recessziója a török növekedés ütemét is lassítja. A folyó fizetési mérleg hiánya továbbra is magas, a monetáris politika pedig kiszámíthatatlan, mivel a célok között a versenyképesség javítása és a növekedés élénkítése szemben áll az infláció és a betétállomány túlzott növekedése feletti ellenőrzés biztosításával. Egyre valószínűbb, hogy normalizálódik az Izraelhez fűződő viszony, emiatt azonban erősödhet a feszültség Szíria és Irán felől.

Vajon a törékeny globális környezetben lehet Amerika a remény fénysugara? Az Egyesült Államokban több pozitív gazdasági trend is megfigyelhető: a lakáspiacon javul a helyzet, a palagáz és -olaj kiaknázása csökkenti az energiaköltségeket és javítja a versenyképességet, az álláshelyek száma növekszik, a feldolgozóipar új lendületet vesz, az agresszív mennyiségi lazítás pedig a reálgazdaságot és a pénzügyi piacokat is segíti. A kockázatok azonban itt sem tűntek el. A munkanélküliség és a háztartások hitelállománya még mindig magas, az adók emelése és az állami kiadások csökkentése lassítja a növekedést, a politikai rendszer pedig rosszul működik: a pártok szembenállása akadályozza a kompromisszumos megoldást olyan, a potenciális növekedést befolyásoló kulcsfontosságú ügyekben, mint a fiskális deficit, az emigráció vagy az energiapolitika.