Saller a sógoroknak

Valamiért nem lepődtem meg, amikor kiderült, hogy az NMHH nem adott engedélyt az Osztrák Posta itteni leányvállalatának a könnyű címzett levelek magyarországi piacára való belépésre. Ez egyértelmű politikai üzenet, amit mindenki ért Brüsszeltől Bécsen át egészen Budapestig.

„Magyarország számára a Posta nemzeti érték. Nemzeti érdek, hogy a jövőben is az maradjon. A Fidesz arra kéri a Kormányt, hogy a hazai és uniós jogszabályokkal összhangban a rendelkezésére álló minden eszközzel segítse a Magyar Postát, hogy az a piacnyitás után is megőrizhesse stratégiai szerepét” – hangzott el tavaly októberben, három hónappal a kötelező piacnyitás előtt. Már ebből lehetett sejteni, hogy senki sem várja tárt karokkal a versenytársakat.

A választott módszer keménysége azonban váratlan volt. A minden eszköz most azt jelentette, hogy az osztrákokat öt hónapig hitegették, többször felszólították hiánypótlásra, majd szőrszálhasogató módon, találomra kiválasztott hibákra hivatkozva nem adták meg az engedélyt. Nálunk így működik a postai liberalizáció.

Az elutasítás fő indoka szerint az Osztrák Posta számviteli eljárása nem kellően áttekinthető. Gondolom, a Magyar Postáé olyan világos, hogy ha ők szeretnének belépni az osztrák piacra, akkor azonnal megkapnák az engedélyt. Az Osztrák Posta persze ettől a döntéstől nem fog becsődölni, hiszen a magyar piac számára csak morzsa lett volna. Kérdés, hogy mennyire lesz ez nekik fontos probléma, megéri-e évekig pereskedni, vagy megelégszenek azzal, hogy Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában nyugodtan dolgozhatnak.

A januártól élő postai liberalizációtól elvileg azt várhatták az üzleti ügyfelek, hogy a leveleket gyorsabban és olcsóbban juttatják el a szolgáltatók a megadott címre. Most még egy ideig marad a lassabb és drágább verzió, ami viszont aligha nemzeti érdek.