Spanyolviasz Dániából is

„Öt éven belül meg kell duplázni az Afrikába irányuló exportunk mértékét” – adta ki az ukázt pár héttel ezelőtt a kormány külgazdasági kapcsolatokért felelős tagja. Mielőtt mindenki arra gondol, hogy Szijjártó Péter újabb hangzatos bejelentést tett a kormány 2010-ben meghirdetett – Ázsián kívül Afrikára és Dél-Amerikára is vonatkozó – „keleti nyitás” politikájával kapcsolatban, gyorsan elárulom, hogy a fenti mondat pár hete a dán szakminiszter szájából hangzott el.

Nemcsak a magyar kormány találta fel tehát a spanyolviaszt, hogy nyitni kell az Európán kívüli térségek felé. A magyarázat is logikus: a következő években a globális növekedés 90 százalékát ezek az országok adják. Afrika pedig úgy kerül a képbe, hogy a világ tíz leggyorsabban növekvő gazdasága közül hét a fekete kontinensen található, ahol már meghaladja a 300 millió főt a középosztály mérete. Ez a réteg már elegendően vastag pénztárcával rendelkezik ahhoz is, hogy nyugati termékeket vásárolhasson.

Tehát a kormány által szinte naponta hangoztatott keleti nyitás stratégiája teljesen ésszerű elgondolás, bármennyire járatta is le azt az azeri baltás gyilkos kiadása. És bár az ellenzék „kormányzati szócséplésről” és „méregdrága utazásokról” beszél, amelyeknek semmilyen valódi hasznuk nincsen, azt is látni kell, hogy az új piacok meghódítása csak hosszabb távon hozhat jelentős eredményeket.

Azt viszont ne várja senki, hogy a külkereskedelmi forgalmunkban majd radikális elmozdulás történik, és a jelenlegi 25 százalékról 35-40 százalékra nő majd az EU-n kívüli térségekbe irányuló exportunk, hisz geopolitikai helyzetünkből, uniós tagságunkból adódóan természetesen továbbra is az EU marad a magyar termékek és szolgáltatások fő piaca. Emiatt viszont indokolt lenne, ha a kormány kommunikációja a „nyugati tartást” is legalább annyiszor szajkózná, mint a keleti nyitást.