Tavasszal meg kell szűnnie a túlzottdeficit-eljárásnak

Az Európai Unió tagállamai közül jelenleg 20 áll túlzottdeficit-eljárás alatt; 16 ország 2009 óta, 2 tagállam 2010-ben, egy pedig 2008-ban került a „szégyenpadra”. Magyarország eljárás alá vonásáról az Európai Tanács 2004. július 5-én döntött, miután a 2003. évi közel 6 százalékos GDP-arányos hiány után is 3 százalék feletti deficitet valószínűsített. Nem tévedtek. A pontos deficitszámok eltalálásához persze nem a brüsszeli üveggömb adta a legjobb tippeket – igaz, amíg a hiány a maastrichti küszöb kétszereséhez vagy éppen háromszorosához járt közel, néhány tized százalékpontnak nem volt különösebb jelentősége.

Most azonban változott a helyzet. 2012-ben 2,0 százalékos volt a hiány, ez pedig 0,4 százalékponttal alacsonyabb, mint amit az Európai Bizottság legfrissebb, február végén közzétett prognózisában valószínűsített. 2013-ra 3,4 százalékos hiányt jósolnak, a 3 százalék tehát már „hibahatáron” belül van. A bizottság és a tanács nyilván továbbra is hivatkozik majd arra, amit az elemzők sem győznek hangsúlyozni: Matolcsy György unortodox intézkedései – amelyek az Európában párját ritkító eredményt bebiztosították – éppenséggel annak a növekedésnek az alapjait rendítették meg, amelyre a költségvetés és az államadósság „hosszú távon” fenntartható pályájához szükség lenne.

Ha azonban tavasszal erre hivatkozva nem szüntetné meg az Európai Tanács a Magyarország ellen folyó eljárást, az rendkívül sportszerűtlen lépés lenne. A „hosszú távú” fenntarthatóság és az „unortodoxia” ugyanis aligha tekinthető érvnek abban az Európai Unióban, amely ben a hosszabb távon biztonságot nyújtó bankunió még nem jött létre, amely az idén biztosan kap még néhány, a ciprusihoz hasonló mélyütést, és amelyben pár napja éppen az éltanuló vetette fel az eddigi legunortodoxabb ötletet, a bankbetétek egyszeri megsarcolását. Ha addig sem az MNB, sem az NGM nem ront el semmit, tavasszal meg kell szűnnie az eljárásnak.