A Nagy Magyar Trafik-üzlet

Úriember biztosra nem fogad – tartja a mondás. A fejleményeket ismerve, bizton állítható: az üzleti környezet feltételeit árgus szemmel figyelők szabályos sokkot kaphattak a nemzeti dohányárudák létrejöttének, s az üzemeltetői jogok kiosztásának hirtelen fordulatait látva. Ne menjünk a részletekbe, vegyük csak a legutóbbi fejleményeket: még meg sem száradhatott a tinta a pályázatok elbírálásán, máris újabb módosításról szólnak a hírek. Nem az eddigi 3-5 százalékos kereskedelmi árrés lenne felszámítható a dohánytermékeknél, hanem 10 százalék – hangzott az új javaslat. Legyen 12 százalék – licitált rá a miniszterelnök. A dohányüzlet iránt érdeklődők meg csak állnak és bámulnak: ilyet is lehet? Ha tudták volna, tíz százalékkal már ők is beszálltak volna a nagy trafikversenybe, hiszen ezzel már nyereséges lehet az üzlet.

Volna, volna – erre meg azt szokták mondani, „ha a nagynénémnek kereke lett volna”, a felvetés történelmietlen. Történelmietlen? Pár nappal a nyertesek kihirdetése után, pár hónappal a pályázatok kiírása után? Nem, ez nem történelmietlen, ez nagyon is a jelen. Most minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Az elbíráláskor az üzleti terv 50 százalékos súllyal esett latba. Elvileg ez volt a legfontosabb elem a pályázatokban. Ha a felszámítható árrés a duplájára, vagy még nagyobbra nő, akkor a vázolt üzleti terv is megváltozik. Jelentősen. Annyira, hogy az új árrés ismeretében biztosan jóval több pályázó is lehetett volna. Talán még a kisebb falvakban is. Egy hirtelen megnövelt árrés mindent megváltoztat. Vajon ez nem sérti a vállalkozási esélyegyenlőséget, a verseny tisztaságát, az üzleti kiszámíthatóságot? De, de, de. Nem kellene ezt esetleg a versenyhivatalnak vizsgálnia, vagy az Állami Számvevőszéknek, vagy…? Annyi a hivatal, valamelyiknek csak feltűnhetett volna, hogy az üzleti környezet kiszámíthatóságát, biztonságát ilyen megoldásokkal inkább rombolni, semmint javítani lehet. Lehet, hogy feltűnt, nyilvánosságra azonban ilyen típusú aggály nem került. Az Országos Kereskedelmi Szövetség közleményében üdvözölte a 10 százalékos árrést, szóvá tette viszont, hogy túl szélesre szabták az árusítható termékek körét. Ez kisboltokat tehet tönkre. A szövetség a 10 százalék időzítésével nem foglalkozott. Kár. Az sem lehet mindegy a kereskedőknek, hogy pályázat előtt vagy után változnak a feltételek.

És ha valakinek még ez sem lenne elég, a nagy magyar trafik-biznisz különös leágazásaként hirtelen módosította a Parlament az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvényt. Előzetes egyeztetés nem volt, a javaslatot vasárnap nyújtották be kormánypárti képviselők, kedden meg már el is fogadták. Mire ez a nagy sietség? Mi indokolta a kivételes, sürgős eljárást, ami gyakorlatilag annak teremti meg a lehetőségét, hogy korlátozzák a közérdekű adatokhoz való hozzáférést? Mivel a trafik-biznisz hullámai egyre magasabbra csaptak, és újabb és újabb kellemetlen összefonódások derülnek ki, nem kizárt, hogy e módosítással a pályázatok nyilvánosságát akarják elkerülni.

Nem kizárt, de nem biztos. A magyarázat nem meggyőző, így a pánikos gyorsaság gyanús. Így marad a találgatás. A kombináció. A szálak a trafik-pályázathoz vezetnek. A kormány könnyedén elvághatná ezeket a szálakat: a teljes nyilvánosság segíthetne kideríteni, mennyi alapjuk van azon feltételezéseknek, hogy e pályázaton nem az üzleti terv számított leginkább, hanem a kapcsolati tőke. Ha nincs nyilvánosság, marad a bizonytalanság. Így viszont kicsi az esély a versenyképes, vonzó üzleti környezet erősödésére.