A világgazdaság félreértése

Az optimizmus a globális gazdaság problémáinak félreértéséből fakad. A prognózisok mindenekelőtt erősen alábecsülik az eurózóna válságának súlyosságát, ahogy ennek a válságnak a világ többi részére gyakorolt hatását is. A kilábalás az elemzők szerint továbbra is a feltörekvő gazdaságokon múlik, holott ezek is erősen a fékre léptek.

Mario Draghi tavaly nyári szavai, amelyek szerint „kerül, amibe kerül”, megmentik az eurót, a pénzügyi piacokat megnyugtatta ugyan, de a feszültség oldódásával az európai vezetők sem érezték már olyan sürgetőnek a gazdasági és politikai problémák megoldását. Az európai bankrendszer védőpajzsa jelenleg az EKB által kínált likviditás.

Az eurózóna működése azon a téves eléképzelésen alapul, hogy az állam- és a magánadósságokat egy ponton vissza fogják fizetni – annak ellenére, hogy a helyzet sok országban súlyosabb, mint amilyen a válság kirobbanásakor, közel 5 éve volt. A bankok, a hitelt felvevők és a kormányok lefelé tartó spirálban hatnak egymásra: a politikusok a megszorítások erőltetésével nemcsak a növekedési potenciált csökkentették, de nem sikerült lefaragniuk a GDP-arányos államadósságot sem. Hiába keressük a magánszféra mérlegének javítását célzó határozott intézkedéseket is.

Európa problémái ráadásul már tovaterjedtek. 2012-ben a világkereskedelem mindössze 2,5 százalékkal, a globális gazdaság pedig csupán 3,2 százalékkal bővült, márpedig azok az időszakok, amikor az előbbi ütem lassabb az utóbbinál, meglehetősen ritkák, és a globális gazdaság súlyos problémáit jelzik.

Ilyen sötét háttér előtt könnyű ünnepelni a feltörekvő piacok sikereit. Nem kerülheti el ugyanakkor a figyelmünket az sem, hogy a gazdasági növekedés még a legdinamikusabb feltörekvő gazdaságokban – így például Kínában, Brazíliában és Indiában is – jelentősen lelassult. Indiában az évesített GDP-növekedés jelenleg 4,5 százalék; 2011-ben még 7,7 százalék volt. Az IMF szerint 2013 második felében lendületet vehet a gazdaság, ez az optimizmus azonban ingatag alapokon áll, jelenleg ugyanis minden indikátor egy újabb gyenge évet vetít előre.

Újra kell értékelni a feltörekvő gazdaságok állítólagos rugalmasságát, amely az elmúlt években mindig fölfelé hajtotta az előrejelzéseket. A 2000 és 2007 közötti időszak boomja után ezek a gazdaságok – szemben a fejlett ipari országokkal – valóban viszonylag stabilak maradtak, és még a válság alatt is erőteljesen növekedtek. Ezt sokan a feltörekvő gazdaságok erejének tulajdonították – holott nagyrészt a masszív fiskális ösztönzésnek és a hitelezésnek volt köszönhető. A stimulusok után új gyengeségek jelentek meg, amilyen a tartósan magas infláció Indiában vagy a  problémás hitelkihelyezés Kínában.

Az előrejelzések abból a feltevésből indulnak ki, hogy a gazdaságok végül képesek meggyógyítani magukat. Ez azonban lassú folyamat. Ennél is komolyabb probléma, hogy a téves diagnózisok alapján javasolt kezelés akadályozza a gyógyulás folyamatát. A túlságosan optimista prognózisok emiatt akár veszélyeztethetik is a kilábalást.

Európában a bankok sebeit be kell gyógyítani – a gyenge bankokat be kell zárni vagy erősebb bankokba kell őket olvasztani –, mielőtt a kilábalás megkezdődhet. A globális gazdaságban a kereskedelem lassú növekedése által jelzett bajokat a világ vezető gazdaságainak kell kezelniük, összehangolt fiskális élénkítő csomagokkal. Máskülönben tovább nő egy újabb globális recesszió esélye.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org