Ad is a kormány segítséget a devizahiteleseknek, meg nem is

Ahogy az okos lány visz ajándékot Mátyás-királynak a mesében, úgy nyújt segítséget a kormány a bajba jutott devizahiteleseknek. Ad is, meg nem is. A kedvezményes végtörlesztés során például mintegy 170 ezerrel csökkent a hitelek száma – a baj csak az, hogy ez a konstrukció nem a kölcsönüket törleszteni képtelen adósoknak készült.

A másik véglet az ócsai szociális bérlakásprogram: ide csak azt várják, akinek a bank már el is vitte a feje fölül az otthonát. De egyéb feltételek is vannak, amelyeknek csak kevesen felelnek meg, hiába remélte eddig több mint hatszáz család, hogy itt kaphat egy utolsó esélyt.
Az árfolyamgát az eddigi legkomolyabb segítség – lehetne, ha a feltételek nem lennének ismét sokak számára teljesíthetetlenek. És ha a bankok megpróbálnák egyszerűen elmagyarázni a konstrukció lényegét, megértetni az érintettekkel, miért is jobb ez annál, mintha fejüket a homokba dugnák, vagy éppen rettegve várnák, mikor küldik rájuk a végrehajtót.

Sokat számítana az is, ha a kormány végre eldöntené: kíván-e még bármilyen eszközzel segíteni azokon a devizahiteleseken, akiknek eddig egyik megoldás sem nyújtott mentőövet. Mert amíg a hitelcsapdában vergődők azt hallják kormányzati körökből, hogy további intézkedések várhatók, nem tudják, akkor döntenek-e jól, ha az árfolyamrögzítést választják, vagy akkor, ha megvárják a magáncsőd bevezetését. Esetleg akkor, ha „szakértőknek” fizetnek egy, a bank ellen indított, igencsak kétes kimenetelű per indításáért.

De leginkább a követeléskezelők szövetségének felmérésén kellene elgondolkozni, amely szerint a devizahiteleseknek is a gazdaság élénkülése jelentené a legnagyobb segítséget. A megnövekedett törlesztőrészlet miatt ugyanis mindössze 4 százalékuk vált fizetésképtelenné. Az emberek 75 százaléka azért nem tud fizetni, mert alacsony vagy egyáltalán nincs jövedelme.