Egészségesnek azért mégis túlzás lenne a hazai növekedést nevezni

„Egészséges szerkezetű” magyar növekedésről beszélt tegnap egy fórumon Matolcsy György jegybankelnök, aki mellesleg a fenntartható jelzőt is használta a bővülés jellemzésére. Érvelésében nemzetgazdasági miniszterként sokat emlegetett fő célja, az államadósság elleni harc motívuma is felbukkant, mondván a bővülés „nem hitelből, nem eladósodásból, nem fenntarthatatlan makrogazdasági pályából” fakad.

Nem hát, sokkal inkább uniós forrásokból. Ezt mutatja az építőipar régen várt bővülését megerősítő, ugyancsak tegnap publikált KSH-adat is. Ebből az derül ki, hogy a növekedés fő motorjai a hazai gazdaság talán legmélyebb gödörbe süllyedt ágazatában az állam és az önkormányzatok által kezdeményezett beruházások. Ezekre nyilván szükség van, elég csak a kátyúktól hemzsegő utakra, a lassan kiépülő csatornahálózatra vagy a kőművest negyven éve nem látott vasútállomásokra gondolni. Arról nem is szólva, hogy az EU-források amúgy elvesznének, a 2013-ig leköthető pénzek felhasználása pedig nyilvánvalóan most érkezett látványos finisébe.

Egészségesnek azért mégis túlzás lenne a hazai növekedést nevezni. A magánvállalkozások fejlődését – legyen szó kkv-król vagy nagyobb cégekről – a fogyasztás nem szűnő visszaesése, a magas adóteher fogja vissza, az exportőrök teljesítményét az európai gazdaság gyengélkedése befolyásolja negatívan. Az állam segítheti a fellendülést – és ebben a jegybank is aktív szerepet játszhat –, ám a Matolcsy által is emlegetett „fenntartható” növekedéshez ez nyilvánvalóan kevés.

Addig csak a statisztikák mutatnak majd szépen, az építőiparban pont úgy, mint a foglalkoztatás esetében. Ahogy a közmunkások szépítik ugyan a számokat, ám nem járulnak hozzá a háztartási fogyasztás növekedéséhez, úgy a méregdrága állami fejlesztések növelik ugyan az építőipar teljesítményét, ám nem fogják újra beindítani az évek óta pangó ingatlanpiacot.