Ha jó a cél, szabad a kartell?

Messze még a dinnyeszezon. A történet nem is a dinnyéről, meg az esetleges visszaélésekről szól, hanem a versenyről. Meg arról, mit tehet egy hatóság, amelyiknek dolga lenne a verseny tisztaságának őrzése, de ezt jogszabályok nehezítik.

A Gazdasági Versenyhivatal elnöke a hét elején jelezte az illetékes parlamenti bizottságban, hogy a hivatal nem tud hatékonyan fellépni a mezőgazdasági termékkörben kartellezők ellen. Tavaly ugyanis olyan, ún. szakmaközi törvényt fogadtak el, amely ezt akadályozza. Hibázni emberi dolog, gondolnánk, és racionálisan csak az lehet a válasz, hogy az érintettek összeülnek, tisztázzák, hogy a jogszabálynak melyik eleme zavar be a tiszta verseny őrzőinek munkájába, és kijavítják a hibát.

Nem így történt. Az ülésen részt vevő agrárállamtitkár az egészre annyit reagált, hogy tavaly a termelők 8 forinttal többet kaptak a dinnyéért, mint korábban, és ez jó. A hatóságnak pedig az a dolga, hogy végrehajtsa a szabályokat, és nem az, hogy kritizáljon. Tessék? Hogy is van ez? Állami pénzen fenntartunk egy szervezetet, mert deklaráltan fontos a tiszta piaci verseny, aztán ha valamit szóvá tesz, letorkolljuk?

A szabályozás eredeti célja szerint a magyar termelőknek akartak nagyobb átvételi árat, ám a kereskedelmi cégek védelme a hatóságokkal szemben nem szerepelt a tervekben. Mégis így sikerült. Arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha a kereskedelmi cégek valóban kartelleznek, és a hatóság ezzel szemben tehetetlen, nem volt érdemi válasz. Kellemetlen ügy. A tavalyi, dinnyekartellt sejtető akcióban ugyanis termelők és kereskedők fogtak össze, és 99 forintban határozták meg az árat. A nagy összefogás bejelentésén államtitkár és miniszter is jelen volt, deklarálandó, nemcsak beszélnek, tesznek is azért, hogy a magyar termelők ne járjanak rosszul a külföldiekkel szemben.

Ez tiszteletreméltó cél. Ám a választott eszköz már nem az. Ezek szerint ugyanis ezentúl lesz majd „jó kartell” meg „rossz kartell” is, attól függően, hogy milyen céllal korlátozzák a versenyt az egymással megállapodók. Ha az a cél, hogy a „mi kutyánk kölyke” jól járjon, akkor hunyja be a szemét a hatóság. Ha meg az, hogy az „idegeneket” kiszorítsák a magyar piacról, akkor gyorsan lépjen akcióba. Tud működni egy ilyen szabályozás? Aligha. Az Európai Unió tagjaiként elfogadtuk az európai versenyjogot is, amely esélyegyenlőséget biztosít a tagországok minden szereplőjének. Vagyis ha segíteni akarjuk a magyar termelőket, akkor más, EU- és verseny-konform megoldásokat kell találni. Például úgy, hogy a versenyképesség növeléséhez kapnak segítséget a termelők.

Ha ugyanis így marad a szabályozás, akkor szabad a gazda. Más ágazatok szereplői is köthetnek „jó kartellt”. Miért lenne ez csak a mezőgazdaság kiváltsága? Máshol is vannak kizárólagosan magyar tulajdonú cégek, melyek megélhetése múlik azon, hogy versenyképesek-e vagy sem a külföldről is ideáramló konkurenciával szemben. Nem bírják a versenyt? Tönkremennek? Nosza, fogjanak össze a „jó ügy” érdekében, korlátozzák a versenyt, és akkor már nem lesznek veszélyben a magyar vállalatok magyar munkahelyei.

Hogy hova vezetne ez a nagy magyar „jókartellezés”? A lecsúszás, lemaradás, leszakadás világába. Az áremelkedések, a minőségromlás felé. A magyar mezőgazdaság egyik gondja már ma is az, hogy a kedvező adottságok ellenére nemzetközi összehasonlításban leszakadóban avn. Alacsonyabb a hatékonyság, drágább a termelés, gyengébb a technológiai tudás, állandósult a tőkehiány. Pedig az agyakban még az van, hogy Magyarország versenyképes mezőgazdasággal rendelkezik. Ez ma már csak foltokban igaz. A Világgazdaság tavaszi agrárkonferenciája a nagy szembenézés, szembesülés helyszíne volt. A számok önmagukért beszéltek. És csak sovány vigasz lehetett, hogy a kontinensek közötti agrárversenyben Európa is a leszakadók közé került. A magyar mezőgazdaság ezen belül is veszített nemzetközi pozícióiból.

Elkelne hát az ágazatban némi segítség. Ám csak annak van értelme, haszna, ami a teljesítmény erősítését szolgálja. A verseny kiiktatása látszatmegoldás. Nagyon is látható és érzékelhető következményekkel.