Hogy vannak a gyerekek?

„A gyermekek jóléte a gazdag államokban” című, nemrég megjelent UNICEF-tanulmány 29 országban hasonlítja össze a gyerekek helyzetét. A listát Hollandia vezeti, megelőzve Norvégiát, Izlandot, Finnországot, Svédországot és Németországot. A rangsor végén jön a meglepetés: az Egyesült Államok csak a 26., és csak olyan, sokkal szegényebb országokat előz meg, mint Litvánia, Lettország és Románia. A tanulmány a gyermekek jólétét anyagi körülmények (a háztartások jövedelme), az egészség és a biztonság, az oktatás, a kockázatos viselkedés (amilyen például a túlzott alkoholfogyasztás), valamint a fizikai környezet (köztük a lakáskörülmények) szempontjából vizsgálta.

A leginkább sokatmondó az észak-európai országok és az USA közötti különbség. Az észak-európai államok általában készpénzzel is támogatják a családokat, hogy a gyermekeket tisztességes körülmények között tudják felnevelni, és ambiciózus szociális programokat működtetnek, amelyek célja az iskola-előkészítés, illetve az alap- és középfokú oktatás színvonalának emelése. Emellett a gyermekek hatékony egészügyi ellátásban részesülnek. Az USA a maga individualista, szabadpiaci ideológiájával ettől lényegesen eltér. A családok nem kapnak pénzbeli juttatásokat. A kormányprogramok elvileg létrehoznak egy „biztonsági hálót”, a politikusok azonban meglehetősen közömbösek, amikor a szegények jólétéről van szó, a szegényebb szavazók ugyanis kisebb számban nyilvánítanak véleményt, és nem finanszírozzák Amerika drága választási kampányait. A politikusok inkább a gazdagabb választókra figyelnek, aminek az úgynevezett biztonsági háló látja kárát – Amerika szegényeivel egyetemben.

Érdekes része az UNICEF tanulmányának a „szubjektív jólétről” szóló felmérés. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy az észak-európai gyermekek általában nagyra értékelik az előnyöket, amelyekkel rendelkeznek. A válaszolók egy 11-es skálán értékelték, mennyire „elégedettek az életükkel”. Hollandiában a gyermekek 95 százaléka 6-os vagy annál nagyobb számot jelölt be – az USA-ban ez az arány 84 százalék körüli. Ez a szubjektív besorolás erősen korrelál azzal, ahogy a gyerekek a társaikkal és szüleikkel való kapcsolatukat értékelik. A holland gyerekek 80 százaléka arról számolt be, hogy osztálytársai „kedvesek és segítőkészek”, az amerikai gyerekeknek viszont mindössze 56 százaléka vélekedett így.

Az USA hatalmas árat fizet azért, amiért hagyja, hogy sok gyerek szegénységben, rossz egészségi és lakásviszonyok között nőjön fel, és gyenge iskolákba járjon. Az így felnőtt fiatalok – különösen a nem fehér bőrűek – megdöbbentően nagy arányban kerülnek börtönbe. Azok pedig, akik elég szerencsések ahhoz, hogy ezt a csapdát elkerüljék, gyakran munkanélküliként – nem kevesen alkalmazhatatlanként – végzik. Végeredményben tehát mindenki veszít. Az iskolák alulteljesítenek, a szegénység magas marad, a munkanélküliség és a bűnözés pedig hatalmas költséget jelent a társadalomnak.

Az UNICEF adataiból nyilvánvaló: a magas nemzeti jövedelem nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a gyerekek jólétét. Azok a társadalmak, amelyek erősen elkötelezettek amellett, hogy minden gyereknek egyenlő lehetőséget biztosítsanak – és az államok készek áldozni is erre – sokkal jobb eredményt érnek el.

Minden országnak össze kellene vetnie azokat a feltételeket, amelyek közt gyermekei élnek, azokkal, amelyek az UNICEF felmérésében szerepelnek, és amelyek a gyermekek jólétébe való befektetés vezérfonalául szolgálhatnak. Egy társadalom jövőbeni egészsége és jóléte szempontjából semmi nem lehet fontosabb.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org