Egy madridi kolléga, aki tudásmenedzsmenttel foglalkozik a spanyol IBM-nél, egy napon, amikor meglátta a postaládájában olvasásra várakozó több száz e-mailt, úgy döntött, egy életre felhagy a levelezéssel. Luis Suarez, akinek története a vállalatot és az internetet is bejárta, azt állítja, azóta hatékonyabban dolgozik, minden tekintetben produktívabb és nyitottabb lett, tapasztalataiból, tudásából is többet ad át másoknak. Egyetlen titka, hogy e-mail helyett közösségi csatornákat és hálózatokat használ: kapcsolattartásra és -építésre, közös ötletelésre, és ki tudja még mire. Így kommunikál az egész világgal.
Azt ugyan nem gondolom, hogy lelkes menedzserek ezrei követik majd a példáját, hiszen az e-mail még sokáig nélkülözhetetlen eszköz marad. A történet mégis izgalmas és számomra szimbolikus, mert a kommunikáció kiterjesztésére, a közös tudás megosztásának határtalan lehetőségeire hívja fel a figyelmet. És arra is, miért fontos, hogy nyitottabbá váljon a szervezet, amelyben dolgozunk, miért fontos, hogy a kreativitás áramlásának, a kollektív tudás gyarapodásának útjából minden akadályt elhárítsunk.
A tavalyi globális kutatásunkban megkérdezett több mint 1700 vállalatvezető válaszaiból kiderül, a gondolat sokakat foglalkoztat. A menedzserek többsége szerint azok a vállalatok lesznek sikeresek, amelyek megnyílnak a világ felé, amelyek az együttműködés, a kooperáció lehetőségeit keresik partnereikkel, üzletfeleikkel, saját munkatársaikkal. Egyre többen gondolják, hogy a vállalatirányítás a jövőben kevésbé az ellenőrzésről, sokkal inkább a szervezet kreatív energiáinak felszabadításáról, a tehetség kibontakoztatásáról szól majd. Persze kell az erős kéz is, különösen a mai gazdasági körülmények között, de inkább az operatív irányításban, a pénzügyi menedzsmentben – az innovációt nem fojthatja meg a mindent uraló kontroll.
A szemléletváltás talán már most is érezhető, a vezetők többsége már nem úgy gondol a szervezetre, mint egy totális ellenőrzés alá vont katonai alakulatra. Pedig nem volt ez mindig így: egy évtizeddel ezelőtt a vezetői tréningek tananyagai még bővelkedtek a háborús metaforákban, és a menedzserek Szun-Ce könyvét, a Háború művészetét tartották párnájuk alatt. Ma már tudjuk, hogy Patton tábornok mottójával – Vezess, kövess vagy tűnj el az utamból! – háborút talán lehet nyerni, de piaci részesedést biztosan nem.
Hiszen ahogy a vállalat nem hadsereg, úgy a piac sem háborús övezet. Lehet, hogy a kiélezett versenyben néha még nehéz szabadulni az érzéstől, hogy egy csatatér közepén állunk, de vegyük észre: nem mindenki ellenség, aki annak látszik. Az igazán sikeres, új kapcsolatokra nyitott vállalatok ahol lehet, partnerségre törekednek és kooperálnak. Olyan társakkal veszik körbe magukat, akiktől innovációt, új ötleteteket és megoldásokat remélhetnek.
A nyitott szervezet felépítéséhez az okosan használt technológia is elengedhetetlen. A menedzserek több mint fele tervezi, hogy a jövőben új technológiákat és kommunikációs eszközöket – köztük például közösségi csatornákat – használ a partnereivel, ügyfeleivel való kapcsolatépítésre vagy a vállalaton belüli kommunikációban. Több nagy cégnél már most is működik „vállalati facebook”, amelyen a kollégák – akárcsak az igazin – saját profilt építhetnek, posztolhatnak, egymás ötleteit értékelhetik vagy csiszolhatják tovább.
Hogy az e-maileknek búcsút mondó spanyol kolléga mégiscsak ráérzett valamire, nemcsak a kutatás, de saját tapasztalatom is megerősíti: e-mail és telefon helyett egyre több menedzser közösségi hálózatokon keresztül keres utat üzletfeleihez és a fiatalabb munkatársakhoz. Nyissuk meg hát a vállalatot az inspiráló ötletek, a friss kapcsolatok előtt, és kezdjünk el ismerkedni az új csatornákkal. Közben azért nem árt, ha néha a levelezésünkre is ránézünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.