Mellár: A dohányban van a dohány?

Bármi is legyen az egyes megfigyelők konkrét véleménye, egyben megegyezhetnek: a vártnál sokkal nagyobb érzelmi és politikai hatást váltott ki a trafikügy a társadalomból. Minden bizonnyal azért, mert az engedélyek újraelosztása következtében előálló helyzet könnyen átlátható, és mindenkinek lehetnek saját empirikus tapasztalatai a környezetében a lezajló változásokról, és mert biztos és komoly pénz van a dohánytermékek forgalmazásában. Mint cseppben a tenger, ez a pályázat jól modellezte azt a döntéshozatali és működési mechanizmust, amely már három éve érvényesül a nemzeti együttműködés rendszerében, de amelynek lényegét az átlagember nem nagyon volt képes átlátni. Maga a miniszterelnök is érzékelte a veszélyt, hogy itt most nem csak a szokásos elégedetlen zsörtölődésről van szó a kormányzati oldallal nem szimpatizálók részéről, hanem sokkal többről, ami akár a népszerűség csökkenését is előidézheti. Ezért ígérte meg a szokásos pénteki rádiós beszédében, hogy a vesztesek számára valamilyen kompenzációs megoldást keresnek majd.

Az ígéretek ellenére azonban nincs könnyű helyzetben a kormány, mert mindenekelőtt újra kellene pozícionálnia a kommunikációját, hiszen eddig azt hangoztatta, hogy a pályázatok elbírálásával kapcsolatban minden rendben, van és áll elébe mindenfajta vizsgálatnak. Ha viszont a dolog valóban így áll, akkor nincs szükség a vesztesek kompenzálására, hiszen igazságos versenyben maradtak alul. Mindazonáltal mindenki tudja – legalábbis aki már bírált el különféle pályázatokat –, hogy az értékelési kategóriák és a skálák beállításával szinte bármelyik pályázatot ki lehet hozni győztesnek (és persze némi változtatással vesztesnek is). A feladat tehát nem a pályázati eredmények hivatalos megvédése, hanem az emberek megnyugtatása, igazságérzetének kielégítése.

Minden bizonnyal nagyon nehéz lenne hitelt érdemlően bebizonyítani a politikai elfogultságot a pályázatok elbírálása során, már csak az előzőekben elmondott rugalmas értékelési szempontok miatt is. De legalább ennyire problémás az egyes pályázók politikai orientáltságának a meghatározása is, hiszen arra vonatkozóan nemigen lehet objektív mércét találni. Ráadásul az információs törvény rapid módosítása az ellenőrzésnek és a bizonyításnak még az elvi lehetőségét is megszüntette. Ez a felülvizsgálati út tehát nem járható.

Ugyanakkor elég kézenfekvőnek tűnne az egész pályázati eljárás megtámadása azon az alapon, hogy a pályázat elkészítése idejéhez képest az elbírálás utáni időszakra lényegesen megváltoztak a feltételek, mivel több, mint háromszorosára emelkedett a dohánytermékek haszonkulcsa. Ez olyan momentum, amely lényegesen befolyásolta a versenyfeltételeket. És nemcsak azért, mert egyesek esetleg már korábban is tudhatták, hogy majd megemelkednek a haszonkulcsok. A kiszivárogtatásra vonatkozóan – már ha volt egyáltalán ilyen eset – egyébként sem lehet egyértelmű bizonyítékokat találni. Sokkal fontosabb az a szempont, amely szerint sok potenciális pályázó az alacsony haszonkulcs miatt nem indult el a pályázaton, vagy ha mégis elindult, egészen más üzleti tervet dolgozott ki, mint amilyent akkor állított volna össze, ha magasabb haszonkulccsal kalkulálhatott volna.