Mi jöhet az arany tündöklése és bukása után?

Pár hónappal ezelőtt arra figyelmezettük az olvasókat, hogy járjanak el fokozott óvatossággal az arany piacán, az akkori körülmények ugyanis korrekciót vetítettek előre. Akkor 1650 dollár közelében járt a nemesfém unciánkénti árfolyama. Most 1375 dollár. Valószínűleg sokan felteszik a kérdést: ennyi volt csupán az arany tündöklése?

Az igazat megvallva: igen. A korrekcióig ritkán volt olyan kereskedési nap, hogy ne emelkedett volna az arany árfolyama. A görög csődtől való félelem, a kiugróan magas spanyol munkanélküliség, a fék nélküli pénznyomtatás mind egy irányba mutattak: aranyat kell venni. Aztán a félsz lassan eltűnt a piacról, az indexek új csúcsokra futottak, a dollár éves maximumát ütötte a napokban, míg az infláció emelkedése pedig szinte mindenütt megtorpant vagy visszafordult.

A jelenlegi alacsony kamatlábak mellett extra hozamot várnak el a piaci szereplők, és ezért többletkockázatot is hajlandóak felvállalni. A kérdés az, hogy meddig és milyen áron? Az elmúlt időben nem a jó vállalati eredmények és azok magas osztalékhozama hajtotta fel az részvényárfolyamokat, hanem a jegybankok által biztosított végtelen pénz. A Fed a napokban tette közzé legutóbbi kamatdöntő ülésének jegyzőkönyvét, amely szerint az amerikai jegybankárok körében már nem teljes az egyetértés abban, hogy a jelenlegi eszközvásárlási programot fenn kell-e tartani, illetve ha tovább folytatják a monetáris lazítást, akkor mekkora költségvetéssel tegyék. A végső döntést júniusban hozhatják meg. A kérdés az, mennyire reális a monetáris lazítás leállítása. Nagy valószínűséggel semennyire.

A legtöbb ország ugyanis továbbra is fuldoklik az államadósságban, és nem képes a költségvetési deficitet érdemben leszorítani. Ahhoz, hogy ebből a csapdából ki tudjanak kerülni, egy lehetőségük van: az infláció. A pénzromlás mesterséges szinten tartásával könnyedén erodálhatóvá válik az államadósság, és újra bővülő pályára állhatna a gazdaság. Azonban ehhez nem szabad leállítani a jelenlegi programot, mi több, Bernanke csapatának emelnie kell a tétet.

Érdemes rámutatni ugyanakkor az elmúlt hetek egy érdekes piaci anomáliájára. A fizikai arany iránti kereslet az első negyedévben bővült, döntően Indiának köszönhetően, amelynek importja több mint 100 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. Ennek a keresletnek hamarosan le kell csapódnia a határidős árutőzsdén is, ugyanis ilyen szintű eltérést a piac minden esetben korrigálni szokott.

A bányatársaságok jelenleg 1000 dollár körüli fedezeti ponttal rendelkeznek, azaz ha ez alá esne az árfolyam, már veszteséges a működésük. Ha ehhez hozzávesszük a finomítási és szállítási költséget, beláthatjuk, hogy a szektor cégei kedvezőtlen helyzetben vannak. Számítanunk kell arra, hogy ha nem emelkedik a jegyzés, akkor saját kezükbe veszik a nemesfém árfolyamának alakítását. Ez jelentheti az alacsonyabb megtérüléssel rendelkező bányák bezárását, a kitermelési szint csökkentését, sőt, akár kartelezést is annak érdekében, hogy a vállalati profitabilitás a régi szintre emelkedhessen.

Egy fontos kérdés azonban így is válaszra vár. A mostani korrekció nem lassú lecsorgásból állt össze, hanem pár nap alatt, jelentős eséssel érte el jelenlegi szintjét az arany. Akkor, amikor a nemesfém közel nyolc százalékkal került lejjebb előző napi záró értékéhez képest, jogosan vetődhet fel: a tőzsdei szabályzat miért nem limitálja az emelkedés/esés szintjét az arany esetében? Makrogazdaságilag kiemelt nyersanyagról van szó, amelynek ilyen mértékű elmozdulással komoly problémákat okozhat. Érdemes lenne ezt kiemelten kezelnie a tőzsdének, máskülönben – a jelenlegi ingatag piaci körülmények között – a hasonló eseteknek beláthatatlan következményei lehetnek.

Tegyük fel újra a kérdést! Tényleg ennyi volt az arany tündöklése? Igen és nagy valószínűséggel mégsem. A folyamatos és irracionális mértékű emelkedésnek mindenképpen vége, hiszen a kockázatkerülés eltűnt a piacról, és már nincs olyan mértékben szükség az aranyra, mint két évvel ezelőtt. Abból a szemszögből azonban, hogy sokrétűen hasznosított termékről, és több esetben a jegybanki politika aktív eszközéről van szó, már nem mondható el ugyanez ezt el. Nincs ez másképp egy befektetési portfólió kialakításakor sem. A korrekció ellenére továbbra is van helye a fizikai aranynak egy befektetési portfólióban, hiszen a nemesfém az esés után is megtartotta fő jellemzőjét, a biztonságot.

Abban az esetben, ha az infláció az év második felében emelkedni tud, úgy újra magára találhat az arany piaca is, és a nagy pofonok után magához térhet a jegyzés. Kiemelkedő teljesítményre persze nem érdemes számítanunk. Ideális esetben az árfolyam elérheti az 1600 dolláros szintet év végére, éves összevetésben azonban még így is negatív lesz az arany teljesítménye.

A jelenlegi szintek leginkább a felhalmozásnak kedveznek a termék esetében, sem mint újabb eladásokra felkészülni. Érdemes tehát figyelni a piacra, ugyanis mind a határidős kereskedés, mind a fizikai arany esetében kedvező beszállási pontokhoz érkeztünk el az elmúlt időszakban.