Szigetfoglalás Budapesten

A kormány a múlt héten vélte úgy, elérkezett az idő arra, hogy olyan tartalmú törvénymódosítást terjesszen az Országgyűlés elé, amely alapján a Margitszigetre vonatkozó közigazgatási hatásköröket a Fővárosi Önkormányzat látja majd el az idáig kompetens kerületi önkormányzat helyett.

A parlament honlapján T/11210 számon olvasható, és pénzbüntetés terhe mellett kizárólag nyelvileg igényes kritikával illethető tervezet, várhatóan június 30-án lép hatályba. A törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint a Margitsziget „kiemelt idegenforgalmi jelentőséggel bír”, amely „az ország nemzetközi turisztikai megítélése szempontjából fókuszpontnak minősül”. Az előterjesztést jegyző miniszter ezekből az értékes premisszákból vonta le következtetését: a Margitsziget fejlesztése „gazdasági szempontból is komplex szemléletet igényel, amely felvonultatja a városfejlesztés minden eszközét, szem előtt tartja az erőforrások ésszerű felhasználását, és tükrözi a Fővárost érintő valamennyi rövid-és hosszútávú tervet.” A szűkszavú elemzés azzal zárul, hogy a törvény elfogadásával megoldható, hogy a „Margitszigetet érintő fejlesztések szervesen illeszkedjenek a Budapestet érintő nagyszabású koncepciókba.”

A törvényjavaslat idézett indokolása lemondott arról, hogy ha vázlatosan is, de bemutassa, hogy melyek azok a nagyberuházások, amelyek sikeres koordinációja érdekében a helyi önkormányzat – „szabad szemmel” már amúgy is alig látható – hatásköreinek az elvonása elkerülhetetlenné vált. Az érdeklődő polgár azt sem tudja meg, hogy mi az oka annak, hogy ilyen horderejű változást költségvetési év közben kell, egyetlen hónap leforgása alatt bevezetni. Az üzleti élet ügyeiben nehezen tájékozódó emberek számára kétségkívül váratlan akció hivatalosan elismert célja, hogy a Margitszigetet érintő beruházások szervezése, felügyelete jobban összehangolható legyen más, a törvényjavaslat indokolásában nem részletezett „rövid-és hosszútávú” tervekkel. A javaslat azonban valójában az egyeztetés és együttműködés kényszere alól mentesítené Budapest vezetését. Ha ugyanis a „nagyszabású koncepciókról” ezentúl kizárólag a főváros és a kormány határoz, akkor a Margitsziget jövőjét meghatározó ügyekben sem alakulhat ki olyan vita, amely a kétharmados többséget esetenként kompromisszumok megkötésére kényszerítené. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a törvénymódosítás mellékletében nevesített közigazgatási terület irányításáért jelenleg az egyetlen szocialista vezetésű kerület: Angyalföld a felelős. Az előterjesztőnek nem jutott az eszébe, hogy pl. az 1987 óta az UNESCO Világörökség listáján szereplő Budai várnegyedet szintén közvetlen fővárosi vezetés alá vonja. A kormány ezzel feltehetően nem a Budai Vár idegenforgalmi jelentőségét, az ebben a térségben tervezett rekonstrukciók fontosságát vonta kétségbe, csupán nem látta okát annak, hogy a kormánypárti önkormányzat hatásköreit az ugyancsak kormánypárti Fővároshoz csoportosítsa át.

Az Országgyűlés a következő hetekben olyan törvényjavaslatot tárgyal, amelynek nyilvánosságra hozott magyarázata nincsen összhangban a döntés ésszerűen kikövetkeztethető értelmével. A kormány – éppúgy mint számos korábbi esetben – most sem tartotta szükségesnek, hogy betartsa az előzetes hatásvizsgálatról szóló, már ebben a kormányzati ciklusban elfogadott rendelet előírásait. A semmitmondó frázisok nem feledtetik a javaslatot megalapozni képes konkrétumok hiányát. A közhatalom birtokosai – tévesen – továbbra is azt vallják, hogy amiről törvény szól, az jogszerű is egyben. Nem tekintik magukra nézve kötelezőnek a joguralom követelményeit, amely a törvényhozó munkában korrektséget és kiszámíthatóságot, az államtól pedig önmérsékletet vár el.

A Margitsziget sorsát érintő hatáskörök egy kézbe vonása táplálja a gyanút: az eddigi rend felforgatásának ma még nem ismert célja van.