Tényeken alapuló hitelesség

A jegybanki hitelesség csökkenését sugallja a Világgazdaság 2013. május 6-án közölt jegyzete. A cikk állítása szerint a Monetáris Tanács külsős tagjai által 2012 augusztusában elindított lazítási ciklus korai volt, és ezáltal hitelességi és pénzügyi stabilitási kérdéseket vet fel.

Ezzel szemben azonban a magyar makrogazdaság főbb számaira tekintve egyértelműen kijelenthető: elvesztett lehetőség lett volna, ha az alapkamat tartósan magas szinten marad. Az igaz, hogy 2012 augusztusában volt némi bizonytalanság a folyamatokban, de a monetáris tanács úgy ítélte meg, hogy érdemes óvatos lépésekkel, kis kockázatot vállalva a monetáris lazítás irányába elmozdulni. A fokozatos, 25 bázispontos lépésköz alkalmazása lehetővé tette, hogy a jegybank folyamatosan értékelje a bejövő legfrissebb információkat, és azok alapján döntsön a ciklus folytatásáról, illetve esetleges megállításáról.

Az utóbbi fél évben mind a hazai, mind a nemzetközi környezet megváltozott: hazánkban tovább tágult a kibocsátási rés, a gyenge belső kereslet erős dezinflációs nyomást okoz. Ennek hatására, illetve a kormány intézkedéseinek köszönhetően a pénzromlás üteme több évtizedes mélypontra esett: márciusban csupán 2,2 százalékot tett ki az infláció, és várhatóan középtávon sem haladja meg a 3 százalékos célt, sőt némileg el is maradhat attól. Mindemellett a magyar pénzügyi szektor kiemelkedő mértékben stabil; mindez olyan időkben, amikor más európai uniós országok komoly bankválságokat élnek át. Az ország kockázati megítélése is számottevően javult, amihez hozzájárult, hogy a kamatcsökkentési ciklus megkezdése óta a világ összes vezető jegybankja élénkítő lépéseket jelentett be, érdemben növelve ezzel a globális kockázatvállalási hajlandóságot. A magyar állam adósságát alacsony kamatszinten, magas aukciós lefedettséggel sikerül finanszírozni, a legtöbb lejáraton historikus mélypontot értek el a hozamok. Fontos, hogy a szerző megállapításával szemben nem csak a rövid oldalon (a kamatcsökkentési várakozások mentén), hanem a hosszú lejáratokon is jelentős hozamcsökkenés történt, ami rámutat arra, hogy a magyar állampapírokat megvásárló befektetők nem látnak problémát a monetáris politika hitelességével kapcsolatban.

A jegybank természetesen az inflációs és reálgazdasági kilátások mellett továbbra is kiemelt figyelmet fordít az ország kockázati megítélésének alakulására, a döntéshozók pedig több ízben hangsúlyozták a körültekintő, óvatos monetáris politika melletti elkötelezettségüket. Mindez azt jelzi, hogy a jelenlegi lazítási ciklus az MNB elsődleges céljával konzisztens, így a reálgazdaság támogatása is előtérbe kerülhetett.

Az MNB fontosnak tartja, hogy az elemzők és szakmai újságírók legszélesebb köre első kézből kapjon információkat a legfontosabb, monetáris politikát is érintő kérdésekről. E cél elérése érdekében rendszeresek a szakmai találkozók, ahol szűkebb körű egyeztetésekre is lehetőség van. Az ezeken elhangzó, jelen válaszban is ismertetett információk az újságírók számára is fontosak lehetnek a teljes körű szakmai tájékoztatás ellátásához.

Palotai Dániel kritikája figyelemreméltó elemzés, de nem tér ki a cikkünk több lényegi kritikájára. Nem említi például, hogy a kamatcsökkentési ciklus kezdetének időzítése cikkünk szerint nem volt összhangban a jegybank kommunikációjával. Nem állítottuk, hogy csak a rövid oldalon csökkentek a kötvényhozamok. Tavaly augusztusban nem lehetett látni, hogy az infláció a középtávú időhorizonton a 3 százalékos célszintre süllyed. A lépés csak azért nem okozott komoly sokkot a forinteszközökben, mert a Fed és a BoJ agresszív monetáris élénkítése a kockázatos eszközök felé terelte/tereli a befektetőket. Szükség volt a kamatvágásokra, de a ciklus megindítása csak 2012 negyedik negyedévében lett volna összhangban az MNB céljával. Ha pedig az MNB valóban fontosnak tartaná, hogy „első kézből” kapjon információt a szakmai közösség, akkor nem szüntette volna meg a kamatdöntések utáni sajtótájékoztatókat. H. J.