Valódi teljesítmény, gazdasági növekedés nincs a folyamat mögött

Nem valami kirívó bruttó béremelés, hanem a radikálisan lecsökkent infláció miatt alakult úgy a helyzet, hogy a tavalyi, nagymértékű reálbér-csökkenés mostanra növekedéssé fordult át. Ha a háttérben meghúzódó okok unortodoxiájától ezúttal eltekintünk, akkor kétségkívül pozitív folyamatokat rögzíthetünk. A történelmi mélységekben lévő infláció egy máskülönben nem kiugró, négy százalék feletti átlagos béremeléssel párosulva nettó pozíciójavulást eredményez a nemzetgazdaság egészében. Mindezt kiegészíti az, hogy a minimálbéren és a garantált bérminimumon foglalkoztatottak reálbére is nőtt, és – elsősorban a tavalyi inflációból kiinduló, nyilvánvalóan politikai okokból nagyvonalú emelés miatt – a nyugdíjak is többet érnek, mint egy éve.

Senki ne áltassa magát: valódi teljesítmény, gazdasági növekedés nincs a folyamat mögött. Könnyen megszavazható nyugdíjemelés, egy valóban figyelemreméltó konszenzussal megszületett minimálbér-megállapodás, jó béralkuk és mesterségesen leszorított árak állnak a jelenség hátterében.

Az is erősen kérdéses, mit kezdenek majd a polgárok a több pénzzel. Korai lenne még pezsgőt bontani és előre inni egy látványos felfutásra, ez ugyanis biztosan nem fog bekövetkezni. A szigorúan racionális adatok mellett pszichés motivációk is hatnak: aki egyszer már megégette magát vagy csak látta a szomszédot leégni, az óvatos. Ha valaki tud megtakarítani, talán egy egészen kicsivel többet tesz majd félre, akinek pedig eddig nagy gondot jelentett a csekkek befizetése, talán most egy lélegzetvételnyi előnyhöz juthat.

Ezután, és csakis ezután kerülhetnek elő a forintok a boltok pénztárainál. Óvatos megfontolások sora és hosszú idő kell ahhoz, hogy megálljon a fogyasztás évek óta tartó zsugorodása. Bizakodni azért lehet, mert nemcsak a lakosság, hanem a gazdaság egésze is rá van szorulva minden egyes pluszforintra.