A nukleáris energia sok örök ellenséget szerzett

Igen komoly érvek szólnak az összes energiahordozó hasznosítása mellett, de ellen is. A nukleáris energia környezetkímélő, hosszú távra is jó megoldás, mégis sok örök ellenséget szerzett az atomerőművi balesetekkel. Hiába van lassan már több biztonsági berendezés egy atomerőműben, mint áramtermelő, nem lehetünk nyugodtak, mert „mindig történhet valami rendkívüli”.

Elég tiszta a gáz is, és abból is van még jó pár évtizedre való. Ennek manapság térségünkben inkább az árával van baj, meg azzal, hogy túl könnyen válhat geopolitikai célok eszközévé. Baleseti kockázatok a cseppfolyós formában (LNG) való, egyre terjedő szállítása kapcsán merülhetnek fel, bár szerencsére még nem tapasztaltuk meg, milyen az, amikor felrobban egy LNG-üzem, vagy egy tartályhajó. Csudákat tud művelni a kis térfogatra összepréselt, rendkívül hideg gáz, ha hirtelen kiszabadul.

A megújuló alapú energiahordozó kifogyhatatlan, hiszen megújuló. Ám a zöldenergia hasznosítása drága egyelőre mulatság előállításának módja és áramának szabályozása miatt is. A vízerőművekkel szemben környezeti(?) aggályok csak Magyarországon vannak, a szélparkok zajára, madáraprító lapátjaira viszont sok helyütt panasz van.

A jól bevált és még jó pár száz évre elég széntől elvben szabadulna a világ, mert nagyon környezetszennyező. Mégsem írható le, sőt, mostanság épp szénnel lehet legolcsóbban áramot termelni.

Az, hogy mennyit költünk energiára, hogyan bánunk a környezetünkkel és saját egészségünkkel, a felhasznált energiahordozók arányán is múlik. Meg máson is. Az is fontos, hogy mennyi energiát használunk fel. A világ fűt, szállít, közlekedik és gyárt, mint a veszekedett. 1970 óta megkétszereződött a világ energia-felhasználása. Vajon mennyivel javult ennek köszönhetően az átlag népesség életminősége, egészsége, életszínvonala, várható élettartama? Javult egyáltalán?