G8: egy nagyon globális egyenlet

A G8-országok következő találkozóját az Egyesült Királyság elnökségével Észak-Írországban tartják. A világ legiparosodottabb országainak (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Kanada, Olaszország) vezetői június 17-én és 18-án gyűlnek össze. Az Európai Uniót Herman Van Rompuy, az Európai Tanács és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke képviseli majd. David Cameron miniszterelnök javaslata alapján a találkozó középpontjában azok a kihívások állnak majd, amelyekre a világgazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a hosszú távú jólét biztosítása érdekében kell választ találni.

Az Európai Bizottság és az OECD egyaránt úgy látja, hogy a válság legsúlyosabb részét már magunk mögött tudhatjuk. A pénzügyi piacok ugyancsak így gondolják: a részvénypiacok 2013 eleje óta erősödnek, a kamatok közötti különbségek pedig csökkentek. A gazdasági kilátások már kevésbé borúsak, a G8 országokban a GDP-növekedés 2013-ban gyorsulhat.

Az eurózónában azonban csak lassan javul a helyzet. A közös pénzt használó blokk gazdasága 2012-ben 0,5 százalékkal zsugorodott; a prognózisok szerint az idén további 0,6 százalékkal csökkenhet a GDP, a növekedés 2014-ben indulhat be újra (az OECD prognózisa szerint 1,1 százalékos bővülés várható). A megszorító intézkedések nyomás alá helyezték a fogyasztást, amely várhatóan az idén is gyenge marad – annak ellenére, hogy az Európai Bizottság 4 tagállamnak haladékot adott arra, hogy a költségvetési deficitet a GDP 3 százalékára csökkentse. (Franciaországnak és Spanyolországnak 2-2, Belgiumnak és Hollandiának 1-1 extra év áll rendelkezésére.) A bizottság sürgeti, hogy az eurózóna országai folytassák azokat a reformokat, amelyek célja a magánbefektetések szabad áramlásának biztosítása – a bankunió ebből a szempontból különleges jelentőséggel bír –, a munkanélküliség emelkedését pedig a munkaerőpiac deregulációjával próbálják megállítani.
Ezeknek a reformoknak a gyümölcseit azonban nem valószínű, hogy a közeljövőben learathatjuk. Rövid távon a külkereskedelem marad a növekedés motorja, így minden attól függ, hogy milyenek az eurózóna legfontosabb kereskedelmi partnereinek növekedési kilátásai. A fő partnerek között van, amely nehezen vesz csak lendületet. Ilyen például Kína, amely az Egyesült Államok után Európa második számú kereskedelmi partnerére. Kínában tavaly mindössze 7,8 százalékkal, 1999 óta a leglassabb ütemben nőtt a GDP, és a legfrissebb felmérések arról tanúskodnak, hogy a lassulás – a 2011 végén elfogadott élénkítő intézkedések ellenére – az idén is folytatódik.

Ilyen körülmények között döntött Németország arról, hogy nem támogatja azt a bizottsági ajánlást, amely szankciókat szorgalmazott a kínai napelemgyártókkal szemben. (Az Európai Bizottság kedden megszavazta a dömpingvám bevezetését, amely augusztusban 47,6 százalékra emelkedik, amennyiben Peking nem változtat gyakorlatán.) Ez tökéletesen illusztrálja, hogy Berlin milyen pragmatikusan közelít a globalizációhoz. Kína a németországi gép- és autógyártók fontos piaca. Angela Merkel kancellár emiatt meleg fogadtatásban részesítette a kínai miniszterelnököt, biztosítva arról, hogy mindent meg fog tenni a protekcionista intézkedések ellen. Kína hamarosan szabadkereskedelmi egyezményt köt Svájccal – amelynek értelmében a Kínába irányuló svájci export 84 százaléka, a Kínából a svájci államszövetségbe irányuló kivitelnek pedig 99,7 százaléka mentesül a vámok alól –, ez lesz Kína első ilyen megállapodása a kontinentális Európában. Az Európai Bizottság eközben szintén tárgyal a kínaiakkal egy egyezményről, amelynek fő célja az európai beruházások jogi védelmének biztosítása az ázsiai országban. A tárgyalások várhatóan kemények lesznek, amit az is jelez, hogy az Európai Bizottság nemrégiben tette közzé tájékoztatóját a telekommunikációs eszközök gyártása területén Kínában követett tisztességtelen gyakorlatokról.

Európa és az Egyesült Államok kapcsolatai – jelenleg úgy tűnik – kevésbé feszültek. Az Európai Parlament többségi döntése nemrégiben hozzájárult ahhoz, hogy megkezdődjenek a szabadkereskedelmi egyezményről szóló tárgyalások, amelyek a kulturális és audiovizuális szolgáltatásokra nem fognak kiterjedni. Ezzel az Európai Unió – és különösen az eurózóna – csak nyerhet. A közös pénzt használó blokk nem veszített piaci részesedéséből az USA-ban, sőt még új lehetőségeket is talált. A szabadkereskedelmi megállapodás valódi előnyt jelentene Európának, amely ezzel szorosabban kapcsolódhatna a növekedés amerikai motorjához, amely jelenleg éppen gyorsul.

Az Egyesült Királyság elkötelezett abban is, hogy az adóelkerülés elleni harcot prioritássá tegye a G8-csoporton belül. David Cameron miniszterelnöknek elég dolga lesz egyes brit koronafüggőségekkel, mindenekelőtt a Csatorna Szigetcsoporttal és Man-szigettel (egyik sem része az Egyesült Királyságnak), valamint olyan tengerentúli brit területekkel, mint a Kajmán-szigetek, amely 2010-ben a világ hatodik legnagyobb pénzügyi központja volt. Korábban Luxemburg és Svájc többször is hivatkozott ezekre a kiterjedt offshore befektetői területekre, amellett érvelve, hogy belső piacukon ők is megtarthatják banktitkokat.