Gátlásosok oligarchák

A cseh társadalomfejlődés láthatóan nyugatias, a politikai berendezkedés és hatalomgyakorlás a Max Weber által kifejtett racionális uralomra emlékeztet, az alkotmányos rend pedig fékeket és ellensúlyokat tartalmaz. Így Csehország a harmadik évezred új törésvonalában Nyugatra került, élesen elválva a posztszovjet térség legtöbb és a közép-európai közeg egyes államaitól, ahol a társadalomfejlődés keleties, az uralom karizmatikus, fékek és ellensúlyok pedig nincsenek, vagyis elképzelhetetlen, hogy egy féltékeny feleség megdöntsön egy jól bejáratott, polipszerűen működő rendszert.

Ivo Rittig és Roman Janoušek urak nem álltak rosszul az állam foglyul ejtésének folyamatában. A cseh sajtó mindkettőjüket milliárdos oligarchának nevezi, előbbi olyan sikereket mondhat magáénak, hogy például minden eladott prágai villamos- és metrójegyből 0,17 koronát kapott meg. Utóbbit egy cserbenhagyásos gázolásból is kimosták már. Az államhatalom befolyásolására egy vidéki bérszámfejtőből lett törtető kabinetfőnöknőt találtak meg, aki idővel Petr Necas szeretője lett. Így aztán a kormányfő hiába hirdetett harcot az oligarchák ellen, hiába igyekezett a politikából mint a tolvajlás szinonimájából teljesen kiábrándult választóknak új reményt adni, Jana Nagyová asszonyságon keresztül zsarolhatóvá és így irányíthatóvá vált.

A rendszer működött is, ami abból látszik, hogy 30 kiló aranyat és kétmilliárd forintnyi koronát találtak meg a polip irányítónak lakásaiban. Nyugaton nem rossz.

Ami miatt mégis elbukott a szisztéma, az az oligarchák gátlásossága és naivitása. Azt hitték, alulról, hagyományos zsarolásos-lefizetős módszerekkel is minden megszerezhető. De számtalan elemet, mint néhány független ügyészt és bírót, szuverén államfőt, koalíciós partnert, ellenzéket, nyilvánosságot kihagytak a számításból. Benne ragadtak a nyugatias keretekben.

Most mindketten elmenekültek Csehországból. Amilyen naívak, nyilván Nyugat felé.