Így vész el a bizalom

Az alábbiakban egy látszólag pitiáner ügy kivesézése következik. Talán az eset jelentőségéhez képest túl részletesen. Lehet. De talán nem is pitiáner a történet. Egy miniszter szavahihetősége a tét. Van, ahol erre nagyon kényesek. Egy bizalom elvesztésének, vagy legalábbis megingása pillanatának lehettünk tanúi a héten.

A kérdés az, mennyit ér egy miniszter szava. Fontos-e, hogy kijelentése megfeleljen a valóságnak? Ha tévedett a nyilvánosság előtt, később jeleznie kell-e ezt, sőt, akár elnézést kérni attól, akiről-amiről állított valamit?

Ez az a történet, amiről valószínűleg egyik fél sem szívesen beszél. Varga Mihály – mert róla szól e tanmese – talán azért nem, mert ő úgy tudhatta – hacsak nem személyesen egyeztetett, mert akkor kínosabb az ügy –, hogy megegyeztek a szakértők. Ezért jelentette ki hétfő délelőtt, hogy „az intézkedéseket a bankszövetséggel a hétvégén egyeztették, és a szervezet azokat jóváhagyta”.

A Bankszövetség meg azért hallgatna szívesebben, mert úgy érezheti, az új miniszterrel jól indult a kapcsolat. Együttműködésről, konzultációról, megegyezésről-kiegyezésről beszéltek a kinevezése után. Úgy látszott, új alapokra helyeződhet a kormány és a bankok viszonya. Az elhúzódó „háború” ugyanis mindkét félnek csak kárt okoz. Ha a bankok nem hiteleznek, esély sincs a gazdasági növekedés beindulására. Ha viszont a bankok tényleg nem hiteleznek, akkor miből lesz nyereségük? Csak betétgyűjtésből nem lehet megélni. Az egymásra utaltság egyértelmű.

És akkor itt van ez a „malőr”! Képzeljék el a Bankszövetség helyzetét. A hírekből tudják meg, hogy ők beleegyeztek abba, hogy drasztikusan emelkedjen a tranzakciós adó. És ami még kellemetlenebb, jóváhagyták azt, hogy az állam által átvállalt önkormányzati adósság után 7 százalékos, egyszeri díjat fizessenek. Ha így történt volna, most bizonyára azt magyaráznák, hogy ezzel a megoldással az önkormányzati adósság olyan stabillá vált, hogy megéri az egyszeri áldozat. Ám a hirtelen jött nyilvános bejelentés kész helyzet elé állította a szövetséget. Már nem lehetett a háttérben tisztázni a félreértést, a nyilvánosság előtt kellett színt vallaniuk. Megtették. „A kormány által ma bejelentett adócsomaggal kapcsolatban a hétvégén történt konzultáció, mely megállapodásra nem vezetett” – reagált a szövetség. És még azt is elmondták, hogy ők még csak tanulmányozzák a csomag várható hatásait, az átdolgozás lehetséges irányait. És egyébként is: „A hitelintézeti szektor csak olyan adó- és teherstruktúrát tud támogatni, amely biztosítja a magyar gazdaság fejlődési lehetőségeit.”

Sporthasonlattal élve azt mondhatnánk: 2:1 a Bankszövetség javára, mert az állítás tagadásával még csak egyenlítettek, de ez utóbbi mondattal tovább is léptek.

Itt tartunk most. A nyilvánosság előtti félreértést – használjuk most ezt a szót – nyilvánosan célszerű tisztázni. Persze, ha Varga Mihály válaszolna, azt is el kellene mondania, miért ez a nagy rohanás. Miért hétvégén kell egyeztetni a szakmai szervezettel úgy, hogy hétfőn már a Parlament szakbizottsága tárgyalja az anyagot? Más szakmai szervezettel – így a távközlési vállalatok szövetségével – miért nem tárgyaltak, miközben a telefonadót is emelik? Egyik szövetség többet ér, mint a másik? Miért van az, hogy májusban még csak a jövő évi hiányt látta bizonytalannak, most meg egy pillanat alatt pénzbeszedési akciót hirdetnek? Mi történt egy hónap alatt? Az alacsonyabb infláció a kormányzati rezsicsökkentés következménye. Bizonyára számoltak a tovagyűrűző hatással. A tranzakciósilleték-bevétel elmaradása sem egy hónap alatt jött össze.
Lenne miről beszélni. A gazdaságban fontos a kiszámíthatóság. Most némi zavar keletkezett. És nemcsak az egymásnak ellentmondó kijelentések miatt.