IMF-program Görögországban: mea culpa és hárítás

A programok utólagos értékelése az IMF bevett gyakorlata. Ilyenkor számba veszik az eredetileg kitűzött célokat, amelyek Görögország esetében a következők voltak: a költségvetési deficit csökkentése 2014-re, visszatérés a gazdasági növekedéshez és a piaci finanszírozáshoz 2012-re, a költségvetés finanszírozásának fenntarthatósága az államadósság átstrukturálása nélkül. Az SBA programmal egyiket sem sikerült elérni. 2012 végén a GDP 17 százalékkal maradt el a 2009-es szinttől, a munkanélküliség 25 százalékra nőtt, az adósságot 2012 márciusában át kellett strukturálni, és az ország továbbra sem tud közép- vagy hosszú távú hitelhez jutni a piacon.

A súlyos recessziót a jelentés szerzői elkerülhetetlennek nevezik, mindazonáltal elismerik, hogy rosszul becsülték meg a fiskális multiplikátor nagyságát, amely az eredetileg valószínűsített 0,5 százaléknak kétszerese lett. Az IMF nem vett figyelembe minden tényezőt, amely a recesszió elmélyüléséhez vezethet, mindenekelőtt a költségvetési megszorításoknak a növekedésre gyakorolt hatását. Alábecsülték a háztartások pénzügyi mérlegére gyakorolt hatást és az intézményi reform, valamint a termelékenység növelésének nehézségeit is.

A strukturális reformokról szólva az értékelés a különféle érdekcsoportok heves ellenállását és az adóelkerülés elleni küzdelemhez szükséges források elégtelenségét emeli ki. A kormány mozgástere, amely a politikai konszenzus hiánya miatt amúgy sem volt nagy, a társadalmi tiltakozás miatt tovább csökkent. Az IMF szakértői emellett elismerik: nem volt pontos az értékelésük, amikor azt mérlegelték, hogy a kormány képes-e az élére állni a programnak, és teljesíteni tudja-e a megszabott feltételeket.

A jelentés külön kiemeli, hogy nem hoztak közvetlen intézkedéseket, amelyek erősíthették volna a versenyt az áruk és a szolgáltatások piacán, és hogy a versenyszférabeli bérezés rugalmatlansága káros hatást gyakorolt a foglalkoztatásra. A szakértők rámutatnak arra az alapvető ellentmondásra is, amely a Görögországtól elvárt belső leértékelés és a költségvetés fenntartható finanszírozása között feszül. A versenyképesség javítása érdekében kulcsfontosságú a bérek deflációja, ezzel azonban csökken a GDP-arányos államadósságot meghatározó tört nevezője, aminek következtében nő a kockázata annak, hogy az adósság, amely már a program kezdetén is magas volt, a fenntarthatatlanná válik.

A program utólagos értékeléséből kiderül, hogy az IMF-et saját szabályai kötötték, amikor elindította a görögországi SBA programot. Azt, hogy az államadósság szintje középtávon fenntartható-e, nem sikerült elég pontosan megállapítani. És itt véget is ér a valutaalap által gyakorolt önkritika. A program kudarcának elsőszámú oka ugyanis az IMF szerint az volt, hogy Európa rosszul kezelte a görög válságot. A szakértők felteszik a kérdést: nem lett volna-e jobb, ha a görög államadósságot már 2010-ben átstrukturálják? Bár a jelentés szerzői is elfogadják azokat az érveket, amelyeket európai partnereik az ex ante átstrukturálás ellen felhoztak, mégis a szemükre vetik, hogy a 2010. októberi Deauville-i közgyűlésen megváltoztatták álláspontjukat, és hogy azt követően sem foglaltak egyértelműen állást. Utólag az IMF már úgy látja: ha az adósságot még 2010-ben átstrukturálják, az Görögország számára kisebb növekedési veszteséggel járt volna, és javította volna a program hatékonyságát is. Az első görögországi programot a szakértők nem minden cinizmus nélkül egyfajta átmeneti intézkedéscsomagnak írják le, amely időt adott az eurózónának, hogy elindítsa saját válságkezelő eszközeit (EFS, ESM).

A politikai és társadalmi fejlemények következtében súlyos bizalmi válság alakult ki, az eurózónából való görög kilépés lehetőségét pedig túl sokáig lebegtették az európai döntéshozásban. Az IMF szerint mindkét tényező hozzájárult ahhoz, hogy a betétek kiáramlottak az országból (az állomány 2012-ben 30 százalékkal csökkent), és hogy a privatizáció folyamata lelassult. A jelentés rámutat: a Trojka tagjai között hiányzik a világos munkamegosztás; a fiskális kiigazítást és a strukturális reformokat illetően az európai szabályokhoz ragaszkodó Európai Bizottság és a Görögország számára a megfelelő intézkedéseket kereső IMF között nem volt egyetértés. Az IMF szakértői külön kiemelik, hogy a bizottságnak nincs tapasztalata a válságkezelés területén, és a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő kritériumok tekintetében is gyenge eredményeket tud csak felmutatni.

A jelentés szerint szükség van arra, hogy az IMF felülvizsgálja hitelezési gyakorlatát azoknak az országoknak az esetében, amelyek egy monetáris unió tagjai. Komoly kihívást jelent, hogy megtalálják, „miként lehet a partnerországoknak a programban való részvételre tett ígéreteit hivatalos megállapodásokká változtatni”. Talán az európai vezetőket akarják ezzel emlékeztetni tavaly novemberi ígéretükre, amely szerint készen állnak arra, hogy megtegyék a szükséges lépéseket, hogy a görög államadósság 2020-ra fenntartható szintre csökkenjen.