Közvetlen Monetáris Tranzakciók: a bíróság előtt

A bíróság 2012. szeptember 12-i előzetes döntése nagy vonalakban helyben hagyta az ESM létrehozását és működését, és lehetővé tette, hogy Németország is aláírja az alapokmányt. A testület ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a német adófizetők kötelezettségvállalása az ESM-ben csak a parlament jóváhagyásával haladhatja meg a jelenlegi (190 milliárd eurós) szintet.

Végső döntés a nyár vége előtt nem várható, az érdeklődést viszont fokozta, hogy a német alkotmánybíróság már nemcsak az ESM, de az OMT elleni panaszokat is vizsgálja. A bíróságnak döntenie kell arról, hogy a tavaly augusztusban Mario Draghi által bejelentett programmal az EKB nem terjeszkedik-e túl a mandátumán, illetve hogy nem sérti-e a kormányok finanszírozását tiltó rendelkezést, és hogy – a kötvényvásárlásokon elkönyvelt veszteségek miatt – nem helyez-e jogszerűtlen terheket a német adófizetőkre. Ha a bíróság helyt ad a panaszoknak, akkor előfordulhat, hogy felszólítja a kormányt az EKB mandátumát rögzítő szerződés újratárgyalására, de arra is kötelezheti a kabinetet, hogy az EKB ügyében illetékes Európai Bíróságon támadja meg a programot.

A meghallgatások nagy nyilvánosságot kaptak, különösen, hogy a bírák előtt a vezető német szakemberek – köztük az EKB kormányzótanácsának két tagja – egymással szöges ellentétben álló véleményeknek adtak hangot. Jens Weidman, a Bundesbank elnöke soha nem csinált titkot abból, hogy ellenzi a kötvényvásárlási programot. Az OMT elindításával a kormányok kevésbé éreznek majd késztetést a reformok végrehajtására, az EKB pedig a fiskális politika mezejére tévedve saját önállóságát ássa alá – magyarázta a bíráknak, hozzátéve: ha nem a jegybank hatáskörében indulna, akkor egy hasonló programot támogatna. Kollégája, az EKB igazgatótanácsában ülő Jörg Asmussen ugyanakkor leszögezte: a kötvényvásárlási programmal az EKB nem lép túl a mandátumán, hiszen az OMT hozzájárul az euróövezet pénzügyi stabilitásához, és jelenleg is segít abban, hogy a deflációs spirál elkerülhető legyen. Az európai jegybank mandátumának újratárgyalását Pandóra szelencéjének kinyitásához hasonlította, arra hivatkozva, hogy nem minden kormány helyez akkora hangsúlyt a költségvetési deficit monetáris finanszírozásának tilalmára, mint Németország, és hogy egyes országok éppenséggel a mandátum újradefiniálását szorgalmaznák (például egy növekedési cél elérését is belefoglalnák). Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter pedig arra figyelmeztetett, hogy a jegybank függetlensége kerülhet veszélybe, ha az egyes eurózóna-tagok bíróságai elkezdenek EKB-tárgyú döntéseket hozni. Jelezte, hogy a német kormány semmilyen formában nem érezte, hogy az EKB intézkedései sértették volna a függetlenségét.

A jogi megfontolásokat figyelmen kívül hagyva sem meglepő, hogy a német kormány támogatja az OMT-t. Először is, a program által nyújtott haladék tette lehetővé Schäuble számára, hogy ideje és energiája jelentős részét mozgósítva csökkentse 2012 nyarán tett ígéreteinek súlyát. Így például elhalasztották a teljes bankunió létrehozását, az ESM keretében történő közvetlen banki rekapitalizációról pedig csak a múlt csütörtökön sikerült megegyeznie az Eurogroupnak.

Másodszor, az OMT felépítése lehetővé teszi, hogy az EKB – bizonyos mértékig és közvetve – támogassa az európai kormányokat. A nehéz helyzetbe került országoknak azonban először egy európai segítségnyújtási program kedvezményezettjének kell lenniük ahhoz, hogy az OMT-ben részt vehessenek. Az ESM nem nyújthat támogatást nélkül, hogy ezt – az eurózóna pénzügyminisztereiből álló – kormányzótanácsa jóvá nem hagyta volna. Ebben a testületben a német pénzügyminiszternek Németország nagy súlya miatt vétójoga van. A miniszter ráadásul – az alkotmánybíróság korábbi határozata értelmében – nem hozhat döntést a parlament jóváhagyása nélkül. A német tisztségviselők tehát bizonyos mértékig nyilvánvalóan ellenőrzik a kötvényvásárlási programot. Az is igaz mindazonáltal, hogy nem tudják a releváns tételeket eleve felülről korlátozni, annak mintájára, ahogy az ESM tőkéjében lévő német részt is korlátozták. Elvégre az OMT program hatékonysága éppen azon múlik, hogy a kötvényvásárlások megfelelnek-e az EKB céljának, amely szerint a volumen potenciálisan korlátlan.

A korlátlan vásárlásoktól persze még nagyon messze vagyunk. Bár a programot sohasem aktiválták, és az EKB egyetlen kötvényt sem vásárolt, a (10 éves) olasz és spanyol kötvények spreadjei jelenleg sokkal kisebbek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Hasonlóan, a Target2 szerinti német többlet – amely a német közpénzügyek kockázatát tükrözi – tavaly augusztus óta 160 milliárd euróval csökkent. A Karlsruhei Bíróság elnöke leszögezte: a program alkotmányossága szempontjából a siker irreleváns szempont, ellenkező esetben ugyanis arról lenne szó, hogy „a cél szentesíti az eszközt”. Nyilván igaza van – de éppen ez a siker a bizonyítéka annak, hogy a német adófizetők által viselt kockázat nem nőtt, hanem csökkent. A kockázat valójában közel van ahhoz a szinthez, amekkora 15 évvel ezelőtt, a nem teljes Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásának idején volt.