Tranzakciós illeték: az infláció meg a nyuszi

Miközben az ellenzéki sajtó szerint a kormány választási osztogatásra készül, a jobboldali médiában arról olvashatunk, hogy Varga Mihály az újabb „kiigazításokkal” bebiztosította a költségvetést. Tartok tőle, hogy mindkét értékelés téves.

A nemzetgazdasági miniszter szerint a vártnál alacsonyabb infláció miatt szükséges a kiigazítás. Tranzakciós illetékből például májusig az időarányos rész fele sem folyt be a központi kasszába – ebben az infláció mellett a nyuszinak is szerepe lehetett –, ami azt jelenti, hogy a 301 milliárd forintos idei előirányzatból akár 150-180 milliárd forint is hiányozhat az év végén. Ennek a lyuknak a befoltozását szolgálta a néhány héttel ezelőtti csomagban bejelentett közel 100 milliárd forintos zárolás, de az nyilván kevés lesz. És nem csak az illetéket tervezte felül az NGM. Lefelé mutató kockázatok övezik a 75 milliárd forintos e-útdíj-előirányzatot is, a hazai fuvarozóknak adott kedvezmények ugyanakkor a tárca számítása szerint is 15 milliárd forinttal kurtíthatják meg a büdzsé idei bevételeit. Erősen kétséges az is, hogy az elektronikus pénztárgépek falra festése a várt mértékben javítja majd az adófizetési morált – és a sor valószínűleg folytatható. Az adóbevételek ráadásul nem csupán az alacsonyabb infláció, de a vártnál lassabb növekedés miatt is elmaradhatnak az előirányzattól; csak kevesen osztják a kincstári optimizmust, amely szerint az idén 0,7 százalékkal nőhet a GDP.

Ha mindezeket összevetjük, akkor a héten bejelentett, 100-150 milliárd forintosra becsülhető Varga 2.0 csomag inkább csak afféle „félidei” tűzoltásnak tekinthető. Már készülnek a hasonlóan átgondolt, kiforrott javaslatok – csoda lenne, ha a mostani, nem hivatalos becslésünk szerint hatodik vagy hetedik tranzakciósilleték-koncepció tovább élne elődeinél –, amelyekkel további pakkokat tölt majd meg az NGM, hogy végül tényleg bebiztosítsa a költségvetést.