Varga Mihály tanácsadója: "Elvonni onnan lehet, ahol van"

– Önt sokan Fidesz közeli, jó állami kapcsolatokkal rendelkező oligarchaként emlegetik. Szerepe volt ennek abban, hogy felkérték Varga Mihály tanácsadójának?
– Valóban jobboldali, pontosabban konzervatív beállítottságú vagyok. A barátaimat és ismerőseimet azonban nem politikai nézeteik alapján válogatom. Politikai nézetem semmilyen gazdasági előnyt nem jelentett számomra, a cégeim soha nem szállítottak állami megrendelésre. Főbb vevőink nemzetközi ipar vállalatok és a világ legnagyobb áruházláncai. A tanácsadói kiválasztásnál a miniszter úr olyan embert keresett, akinek üzleti tevékenysége nem függ az államtól, jól ismeri a nemzetközi üzleti élet szereplőit, és kinyilvánítja a véleményét még akkor is, ha ezzel kritikát fogalmaz meg.

– Mennyire intenzív a kapcsolata a miniszterrel?
– Folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Persze neki a gazdasági jellegű elgondolásaimnak politikai oldalát és következményeit is figyelembe kell vennie.

– Mondana néhány példát a legutóbb megvitatott ügyek közül?
– Nem kívánnék konkrét részletekről beszélni, de szinte minden aktuális kérdés terítékre kerül.

– Akkor vegyünk sorra néhány aktualitást! Mi a véleménye a mostanság hivatalossá vált, multi-ellenes hangulatról?
– Európa egészében komoly gondok vannak, az országok többségében magas az eladósodottság és a költségvetési hiány, a vállalatok kihasználatlan kapacitásokkal rendelkeznek, nem fenntartható a meglévő szociális rendszer, és a társadalom elöregedésével is számolni kell. Ezen okok miatt ma minden kormányzat rákényszerül a megszorításokra, aminek csak két lehetséges eszköze van, az állami kiadások csökkentése és az adók emelése. További költségek csökkentésével az állami intézményrendszer működésképtelenné válhat. Azt gondolom, hogy egyes intézmények már így is közel vannak a működtettetési határhoz. Képzelje el azt a szituációt, ha a mentőszolgálat, rendőrség vagy éppen most a katasztrófavédelem nem tudná teljesíteni a feladatait. De beszélhetek az oktatási intézményekről és a korházakról is. Már most is vannak országok, ahol az állami intézményrendszer működésképtelen. A feladatok ellátására a kormányoknak bevétel kell. A lehetőségek közül a magyar kormány a kevésbé fájdalmasat, vagyis a multik megadóztatását választotta. Ha nem így tesz, az egyik lehetséges út lett volna például a személyi jövedelem adó megemelése, aminek sokkal súlyosabb társadalmi hatása lenne, mivel a lakosság még kevesebb pénz beosztásáról tudna rendelkezni.

– Hasonló okból kellene üdvözölni a tranzakciós és a telefonadót is?
– Bármilyen kormány van, mindegyiknek szüksége lett volna ezekre az adókra, ezt bizonyítják a külföldi példák. Sajnos ez megint csak szükséges rossz volt, de nézzük a másik oldalát is. Elvonni onnan lehet, ahonnan az be is szedhető, vagyis a feketegazdaságból ez sajnos esélytelen. Látom persze, hogy a telefontársaságoknak, amelyek korábban megszokták a folyamatos növekedést, a telefonadó nem az első nagy pofon. Már alig tudnak új előfizetőket szerezni, hiszen egy ideje ingyen lehet telefonálni a interneten, közben az EU a roamingdíjak csökkentésére szorítja rá őket. Egyébként, talán itt is az ideje, hogy a felhasználók is takarékosodjanak a telefonálással. Sokaknak több előfizetésük is van, sőt, már az óvodások is mobiloznak. Minek?

– Hogyan vélekedik arról, hogy sokak szerint lényegében leállt a hazai hitelezés?
– Szerintem ez a válságnak köszönhető. Magyarországon a pénzügyi közvetítő rendszer, azaz a bankok jelentős része nemzetközi tulajdonban van. Az anyabankok jelentős veszteségeket könyveltek el, és állami feltőkésítés nélkül már többen fizetésképtelenné váltak volna. Ezért szükségük volt arra is, hogy leánybankjaikból kivonják az összes lehetséges tőkét, hogy anyaországuk tevékenységére koncentrálhassanak. Viszont ma inkább az üzlet hiányáról beszélhetünk.

– Mit vár az MNB növekedési hitelprogramjától?
– A kormány ennek az elindításával megtette, amit megtehetett, de amíg nincs mit hitelezni, nem várható nagy eredmény. Ahhoz, hogy a beruházási érdeklődés is élénküljön, a kormánynak be kellene segítenie az exportra is nyitott és alkalmas kkv-k képzésébe. Ma a hazai kisvállalkozások többségének piaci érdeklődésre legfeljebb Hegyeshalomig terjed.

– Egyetért a hazai energiaszektor államosításával?
– Ha jók az információim, én visszavásárlásról tudok. A hiba nem most van, hanem, amikor eladták a hazai társaságokat. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a hazai energiaszektor tulajdonosaival. Ezek francia, német állami vállalatok leányvállalatai. Nem érdekes, hogy ezen anyavállalatok országaiban az állam üzemelteti az energiaszektort? Nekik sikerül, nekünk nem? A magyarországi gázárakról miért Berlin és Moszkva dönt? Természetesen nem vagyok annak híve, hogy az állam vállalkozzon, de szerintem a köz javára, nullszaldósan, nonprofit jelleggel kellene tevékenykednie, minél alacsonyabb árat kínálva.

– Mi a véleménye a piaciaktól eltávolodott hatósági árakról?
– Magyarország szegény ország, mindenkit érzékenyen érint az energiahordozók ára. Szerintem az igazságos egy takarékoskodásra ösztönző fogyasztási korlát lenne, amely alatt hatósági, afölött pedig piaci árat kellene fizetniük a fogyasztóknak.

– Mikor áll végre talpra a hazai gazdaság?
– Már valamelyest javultak az esélyek, és jobbak is jelenleg az ország mutatói. Jelentős eredmény, hogy nem az IMF gazdasági parancsait kell teljesítenünk, mint ezt láthatjuk egyre több, adósságcsapdába került ország esetén. Azon kevés országok közé tartozunk, ahol az államháztartási hiány 3 százalék alatt van, megállt az adósság növekedése és a kkv-k 10 százalékos társasági adóval tervezhetnek. Ez csak a legversenyképesebb országokra jellemző. De a magyar gazdaság növekedése így is az uniós országok növekedésétől függ, és elsősorban Németországétól. Viszont arra is számítanunk kell, hogy a válság miatt egyre jobban bezárkózhatnak az európai országok, egyre erősebben próbálhatják védeni a saját piacaikat adminisztratív intézkedésekkel. Nekünk most arra kell a hangsúlyt fektetnünk, amiben jók vagyunk: ez az olcsó és képzett munkaerő. Ezzel Európában Kínával is versenyre tudunk kelni, hiszen Kínával szemben van egy jelentős előnyünk: az, hogy Európában itthon vagyunk, gyorsabban tudunk reagálni a piaci változásokra. Két kitörési pontunk van: a már említett export, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.

A kilencvenes években átvette az édesapja által alapított családi vállalkozást, az MPF Holdingot, amely ma Kelet-Európa egyik meghatározó ipari csoportja.

Nős, két fia van. Angolul és németül jól beszél, az orosszal is elboldogul. Évek óta szerepel a hazai leggazdagabbak listáján.

A kilencvenes években átvette az édesapja által alapított családi vállalkozást, az MPF Holdingot, amely ma Kelet-Európa egyik meghatározó ipari csoportja.

Nős, két fia van. Angolul és németül jól beszél, az orosszal is elboldogul. Évek óta szerepel a hazai leggazdagabbak listáján. -->