Bod Péter Ákos: Hogyan (ne) építsünk stadiont?

Nem kétséges: kell létesítményépítés, mert Brazília rendezi jövőre a világbajnokságot, 2016-ban pedig az olimpiát. A kormány nyilván sokat költ sportlétesítményekre és infrastruktúrára, de közben a szociális kiadásokat visszafogták. Így már érthetőbb a társadalmi elégedetlenség. Mindez nem lenne elégséges ok molotov-koktélok dobálására; de az emberek azt gondolják, hogy az állami kiadások egy része korrupt politikusok és túlszámlázó vállalkozók zsebében végzi. Márpedig ha ez a közvélekedés, akkor nem hatnak az érvek, amelyek szerint a sikeres sportrendezvények gyorsítják a gazdasági növekedést, növelik a foglalkoztatást és a jövedelmeket, öregbítik a nemzet jó hírét.

A tények vegyesek. A londoni olimpia minden értelemben sikeres volt, az angol államháztartást sem terhelte túl. Korrupcióról nem esett szó a brit esetben. A 2004-es athéni olimpia mérlege sokkal gyengébb. A későbbi pénzügyi krízist nem az olimpia idézte elő, bár a nagy állami sportkiadások rápakolódtak a már addig is meglevő hiányokra, amelyek azután később fenntarthatatlanul nagynak bizonyultak. Volt bőven szervezési és technikai gond, és nyilvánosságra kerültek korrupciós vádak is. A rendezvény gazdasági haszna a társadalom kisebb részét gazdagította, míg a közösségre hátrahagyott terhek törlesztése sokak gondjait növeli.

Időben és térben hozzánk közelebb jőve: a lengyel és ukrán EB-rendezés az Economist szerint a (szerény) várakozásoknál jobban sikerült szervezésileg és anyagilag, bár összecsapott építésről és a helyi érdekkörök zsebének megtöméséről is vannak információk. A lengyel sportminisztérium becslése szerint az EB a következő évek során a GDP-t egy százaléknál nagyobb mértékben növeli. A közvélemény kis többsége inkább sikernek látja az ügyet. Ami a korrupciót illeti: elég annyit megjegyeznünk, hogy a Transparency International 2012-es nemzetközi korrupció-érzékelési felmérése szerint Lengyelország tűrhetően áll (41-ik a dánok, finnek, újzélandiak által vezetett jósági listán), míg Ukrajna helyezése 144. De az EU-tag Görögország adata is borzasztóan rossz (94.). Brazília 69. helye arra utal, hogy nem légből kapottak az állami sportkiadások elszivárgásától tartó tüntetők aggályai.

A korrupció mellett a másik kritikus kérdés a kormányzatok szervezési kompetenciája: ha a presztízs-projektet nem a magánszektor, hanem – amint a kevésbé fejlett országokban szokásos – az állam irányítja, akkor különösen kétséges a költséggazdálkodás minősége és a menedzselési színvonal. A politikai döntéshozó időtávja nagyon rövid, gondolkodásmódjától távol áll a műszaki és gazdasági racionalitás, hiszen egészen más racionalitás mozgatja. Mindezt a nagyközönség aligha érzékeli, de azt látja, hogy ha félig kész utat adnak át ünnepélyesen a hivatalos hatásidőre, vagy nagy csinnadrattával átadott létesítmények állnak később üresen.

A tanulságokon az addig dinamikus és magabiztos brazil államvezetés még sokat fog tűnődni. Kormányzati kompetencia, korrupciómentes közélet, széleskörű társadalmi konszenzus – komoly előfeltételei vannak a sikernek. Mi némileg megkönnyebbülhetünk, hogy ilyen méretű teherpróba elé nem kerültünk újabban – elég gond lett még egy elektronikus útdíj-rendszer bevezetéséből is. Egyébként a magyar korrupciós érzékelési index némileg rosszabb a lengyelnél (a nemzetek rangsorában a 46. helyet foglaljuk el) – de legalább jobb, mint a görög vagy a brazil.