Nincs már one-man show

Egyre több cég alakít szövetséget, tömörül beszállítói hálózatokba, konszolidálódnak az erőviszonyok. A kisebbeket és lassabbakat vagy megveszik a nagyobbak és gyorsabbak, vagy a gyengébbek jól felfogott érdekükben az egyre hatalmasabbá váló vállalatok farvizéhez csatlakoznak.

Ennek a változásnak számos nyertese van. Nyer az ügyfél, mivel egy-egy kiválasztott megoldás beszerzésében, bevezetésében megnő a választási lehetőségek száma. Ugyanez érvényes az értékesítési partnerekre, aki ugyanis egy standarddá váló termékkel foglalkozik, biztosabb megélhetésre és jövőre számíthat. Különösen akkor, ha a saját képességeit kihasználva speciális tudást, szolgáltatást is nyújt az alapmegoldás mellé, amellyel a biztonság és a kiszámíthatóság mellett az egyéni igények is kielégíthetők. És ha a dolog mélyére tekintünk, melyik megrendelő igénye nem ez? A partnerségben való gondolkozás ad irányt az EMEA térség (Európa, Közel-Kelet, Afrika) kis- és középvállalatainak is. Egy friss kutatás szerint ezek a cégek a költségcsökkentés, a hatékonyság növelés mellett a termékek és szolgáltatások expanziójában látják jövőjüket. Ez talán kevésbé meglepő, mint az, hogy az Oxford Economics által készített felmérés szerint a magyar vállalatok inkább hisznek már az előremenekülésben, az expanzióban, mint a költségek leszorításában. Ugyanez igaz a lengyel cégekre is. Talán azért, mert a spórolás lehetőségeit az első és második körben már mindkét országban kimerítették.

Expanziót, innovációt egyedül is végre lehet hajtani, de meggyőződésem, hogy mindig könnyebben és hamarabb fordul termőre, ha melléadjuk az összefogás erejét is. A partnerség csökkenti a kockázatot is. Divatos szóval élve a share economy felfutásának vagyunk szemtanúi. Az együttműködés új formájában több résztvevő számára teremtődik érték, mert a tudás, a tartalékok, a tapasztalatok megosztásával, hasznosításával eddig nem látott lehetőségek jönnek létre. Ez pedig kölcsönös előnyöket teremt egy kooperáló ökoszisztéma és az ügyfelei számára.

Ezen a ponton szükséges a technológia. A technológia teszi lehetővé, hogy egyének, csoportok, vállalatok – földrajzi helytől függetlenül – kapcsolatba lépjenek egymással, a legjobb ajánlatokat válasszák ki, és azonnal cselekedni tudjanak.

Egy előremutató ökoszisztémában szükség van vezetőkre, innovátorokra, vízióra, lendületre, bátor tettekre, jelentős változási képességre, kis és nagy szereplőkre. De menjünk tovább: aki versenyelőnyhöz szeretne jutni, annak képesnek kell lennie arra, hogy értelmezze, mi történik a hálózatban. Előrejelzéseket, egyéni statisztikákat kell készítenie, hogy kiderítse: milyen új igények bukkannak fel, amelyeket ő és partnerei tudnak majd kielégíteni elsőként. Ez gyakran befektetést igényel. Ami ugyanis kicsiben, egyedülállóként egyszerű volt – legyen az kockás papír vagy ráérzés –, már nehezebben működik nagyobb szövetségekben, hálózatokban működve. Miért is?

A Forrester Research kimutatása szerint évente 40–50 százalékkal nő a vállalatok számára elérhető adattömeg, ennek azonban csak öt százalékát használják. A felhasználatlan – és így kihasználatlan – adattömeg tehát óriási, és ebből a szempontból nincs különbség a közép-európai régió országai között. Hogy milyen különbséget jelenthet ez, jól szemlélteti, hogy egy amerikai felmérés szerint minden egyes analitikára költött dollár tizenegy dollárnyi megtérülést hoz. Úgy, hogy nem is beszéltünk a partnerség anyagi megtérüléséről.

Röviden: aki sikeres akar lenni, kénytelen hálózatban, együttműködésben gondolkozni, és ezért nagyobb összefüggéseiben vizsgálni a környezetet.