Vlagyimir Putyin gyakran kiosztja a minisztereit. Valahogy mindig úgy alakul, hogy a dörgedelmek akkor hangoznak el az elnöktől, amikor kormányfője, Dmitrij Medvegyev nincs jelen. Azt hihetnénk, államfő-kormányfő váltótársát akarja kímélni, pedig a kapcsolatuk jó ideje inkább csak korrekt. A gazdasággal kapcsolatos kérdésekben sem mindig értenek egyet, de mindegy, az van, amit Putyin akar. Az a Putyin, aki 2000-ben az átláthatóság, a dinamikus fejlődés, a korrupció elleni harc jelszavával győzött.
Korrupció tekintetében a helyzet változatlan. Nyugati sajtóvélemények szerint 10 millió dollárba „kerül” egy miniszteri szék megszerzése. A szóbeszédet nem lehet bizonyítani, az viszont egy felmérés adata, hogy az országban működő külföldi vállalatok 55 százaléka úgy tartja: a működésüket jelentősen megnehezíti a bonyolult jogi szabályozás, az áthághatatlan bürokrácia és nem mellékesen a korrupció.
Gondok vannak a dinamikus fejlődéssel is. Ezért néhány hete Putyin újabb kádercserékbe kezdett. Új jegybankelnök dolgozik június végétől, azt mondják, Elvira Naibullina egyik feladata lesz a monetáris politika lazítása, az irányadó kamat csökkentése, igaz, nem azonnal. Naibullina korábban dolgozott gazdaságfejlesztési miniszterként is, ezt a posztot mostantól Alekszej Uljukajev tölti be, aki a központi bank alelnöki székéből érkezett. A korábbi tárcavezető, Andrej Belouszov pedig Naibullina helyére került az elnöki hivatalba, Putyin tanácsadójának. A forgás arra utal, hogy az államfő növelni akarja az állam szerepét a gazdaságpolitikában, folytatódik a központosítás. A foglalkoztatásban ez korábban is érezhető volt, az állami szektorban 2008 és 2012 között 1,1 millió új munkahelyet teremtettek, ezzel 18 millióra nővelve a létszámot (a foglalkoztatottak 25 százaléka), míg a magánszférában ez idő alatt 300 ezerrel csökkent a munkahelyek száma. A munkanélküliségi ráta így is csupán 5 százalék, részben azért, mert néhány területen, például az oktatásban megmaradt a „kényszerfoglalkoztatás”.
Oroszországot most suhintja meg igazán a világ-, még inkább az európai válság szele. A 2000-es évek közepén a gazdaság évente 7 százalék fölötti növekedést produkált, ám tavaly már csak 3,6 százalékot, az idei első negyedéves 1,6 százalékos GDP-növekedés pedig négy éve a legrosszabb adat. Az egykori politikai szuperhatalmat érzékenyen érinti az olaj-és a gázár esése, valamint az, hogy Európában átrendeződik a piac, az országok többsége igyekszik alternatívát találni az energiaellátásra. Ettől a Kreml kellően ideges, visszautasítja az uniós energiacsomagot, igyekszik leckéztetni, az Európába irányuló olajexport júliusban tízéves mélypontra esett. Kelet felé viszont ismét erőteljesen nyit, például Kínával 270 milliárd dolláros, 25 évre szóló olajüzletet kötött a Rosznyefty.
Putyin szeret nagyban gondolkodni. Az olajpénzek extraprofitját raktározó nemzeti jóléti alapból például gigaépítkezéseket finanszíroznak a jövőben. 14 milliárd dollárt költenének a moszkvai körgyűrűre, a Moszkva-Kazany vasútvonalra, valamint a transz-szibériai pálya korszerűsítésére. Több tízezer munkahelyet teremthetnek, és próbálkozhatnak a külföldi tőke bevonásával, amelyből sosem elég, főleg, hogy csak májusban 9 milliárd dollárnyi hagyta el az országot. A másik oldalon viszont a népre gondolva igyekeznek kordában tartani a közüzemi szolgáltatókat, Putyin a napokban aláírt rendelete szerint jövő januártól öt éven át az éves inflációt nem meghaladó mértékben emelhetnek árakat a rezsicégek. Szükség is van rá, hogy az elnök „lefelé” kedvezzen, mert a népszerűsége minden évben csökken, egy év alatt 60-ról 48 százalékra zuhant a támogatottsága. Igaz, ha most vasárnap lennének a választások, Putyin így is utcahosszal győzne, mert Oroszországban egyszerűen nincs alternatívája.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.