Kgfb: még mindig kötelező, de már sokkal szabadabb

Az elmúlt 12 évben a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások rendszere több alkalommal is olyannyira átalakult, hogy már rá sem ismernénk az eredeti viszonyokra. Mindenképpen megemlítendő, hogy megváltozott a bonus-malus rendszer megfigyelési időszaka és adminisztrációja, a biztosítók árazási politikájának köszönhetően pedig a tarifatáblázat a korábbi pár oldalról egy közel száz oldalas kiadványra bővült. A legfontosabb változás mégis a kötött évfordulós dátum megszüntetése volt, ennek megfelelően a pár nap múlva induló kampányidőszakban már csak közel 2,5 millió autós vesz részt, mivel a fennmaradó másfélmilliónak az évfordulója már nem január 1-je, így ők nem novemberben dönthetnek a maradás, vagy éppen a váltás között.

Az évfordulós változások mellett ki kell emelni a díjhirdetés teljes szabadságát is. Ez azt jelenti, hogy az idei évtől már bármikor, egy évben többször is kihirdethetik a díjaikat a biztosítók, sőt, akár naponta módosíthatják a tarifáikat, szemben a korábbi rendszerrel, amikor november 1-je előtt pár nappal tették közzé díjaikat. A piac ettől a lépéstől azt várja, hogy a díjcsökkenésnek vége szakad, és lassan a díjak emelkedésnek indulnak. Ennek azért is van komoly jelentősége, mert a különböző szegmensek árazása régen egy hatalmas, sokszereplős sakkjátszmára emlékeztetett, amelyben a biztosítóknak egy adott célcsoport megszerzéséhez jó árat, sőt, talán a legolcsóbbat kellett meghirdetniük.

Amennyiben azonban nagyon alacsonyan állapították meg a díjaikat, akkor felesleges veszteséget generáltak és elestek a minimálisra csökkent profit esélyétől is. Most, hogy akár egy nap múlva bármelyik biztosító korrigálhatja tarifáit – miután látta a konkurens díjait –, ez a veszély elhárult, egy szűk szakmai körben pedig megszűnt ennek a „játéknak” a fűszeres íze, az át nem aludt éjszakák hangulata.

Ennek következtében egyes piaci szereplők felfokozott várakozásaival ellentétben a pár nap múlva induló váltási időszakban jelentős árcsökkenés már nem várható. Mivel egy tucatnál is több biztosító fog tarifát hirdetni, természetesen egyes szegmensekben nem zárható ki a díjcsökkenés, ám valamennyi gépjármű-tulajdonost tekintve inkább kisebb mértékű áremelkedés lesz tapasztalható. Talán nem meglepő az az összefüggés, hogy a további díjcsökkenés már az ügyfelek érdekeit sem szolgálná, hiszen a keserű tapasztalatok is bizonyítják, hogy senkinek sem jó az, ha fizetésképtelenné válik a biztosító.

A statisztikák szerint ezt mostanra az ügyfelek is belátták, így választási preferenciájukban elmozdulás tapasztalható a minőségi szolgáltatást nyújtó társaságok irányába. Míg jó pár évvel ezelőtt a magasabb átlagdíjak magasabb megtakarítást jelentettek az autósoknak, addig a most következő időszakban az első 5–6 társaság ajánlata között várhatóan kevesebb mint ezer forintos díjkülönbségek lesznek, ilyenkor pedig jól mérhető az ismertebb, vagy valamilyen szempont szerint megbízhatóbbnak tartott biztosítók szerzési aránya. Pár száz forintos, vagy maximum 1–2 ezer forint különbség miatt a mérleg nyelve elbillen, és az ügyfelek döntését már a szolgáltatási színvonal is motiválja.

Párhuzamosan a díjak csökkenésével jól megfigyelhető trend volt az elmúlt 2 évben a kiegészítő szolgáltatások megjelenése is. A szolgáltatási színvonal emelésében érdekelt társaságok a kapcsolt szolgáltatások irányába fordultak, és manapság a kötelező biztosítás mellé részkockázatokra fedezetet nyújtó kiegészítő termékeket kínálnak, így kvázi összecsúszott a kötelező- és a casco biztosítás. A tendencia várhatóan tovább folytatódik, és még több társaság kínál majd megnövekedett számú „autós” kiegészítőt, ezzel is szolgáltatásközpontúvá fejlesztve a kötelezőt.

Az eddigi jótékony változások után a fejlődés egy lehetséges további iránya a kötelező biztosítások piacán a direkt kárrendezés bevezetése, amelyről a közelmúltban a PSZÁF konzultációs anyagot is készített. Az elmúlt 13 évhez képest jelentős elmozdulást eredményező rendszer lényegi eleme, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben a károsultnak nem a károkozó, hanem a saját biztosítójához kell fordulnia a kárrendezés ügyében.

Ennek a rendszernek számos előnye lenne az ügyfelek számára, hiszen előre tudható, hogy kár esetén hova kell fordulni és ez alapján már sokkal tudatosabban választhatnának biztosítót az ügyfelek, az érdekazonosság miatt pedig az eddigieknél szorosabb kapcsolat alakulhatna ki biztosító és biztosított között. A direkt kárrendezés bevezetése számos megoldásra váró kérdést vet fel, illetve várhatóan díjemelkedést okozna, ugyanakkor tisztulna a kép, az ügyfél nagybetűs ügyfél lenne, és a kötelező biztosítás rendszere sokat fejlődhetne.

Összegezve tehát, az idei év számos olyan pozitív változást hozott a kötelező biztosítások piacán, amelyek jelentősége csak az online biztosításkötés 2001-es elindulásával összemérhető, s amelynek átütő sikere napjainkra a kötelező biztosítást egyértelműen netes termékké tette.