Nem akartuk elhinni, hogy ez megtörténik - Mi lesz az USA-val?

Azóta az USA államszervezete csupán az életbevágó funkciókat látja el. A számlák jó részét – így az adósság kamatait vagy a nyugdíjakat – továbbra is fizetik. De a fegyveres erők (és a Kongreszus) tagjai kivételével a kormányalkalmazottak nem kapnak fizetést – még akkor sem, ha szabadságon vannak –, nem láthatják az emailjeiket, és nem is kérhető tőlük, hogy a szóban forgó funkciókat ellássák. Az USA polgárainak egyetlen útlevelet, a külföldieknek egyetlen vízumot sem adnak ki, a nemzeti parkok és a múzeumok zárva vannak. Talán csak a közgazdászokat érinti, de a hivatalos statisztikákat sem teszik közzé. A hónap első hete úgy telt el, hogy nem elemezhettük sem az augusztusi építőipari, sem a szeptemberi munkaerőpiaci adatokat. Nem maradtunk persze számok nélkül, az IMS közzétette a feldolgozóipar és a szolgáltatószektor bővülését számszerűsítő indexeit. Miközben az előbbi továbbra is javulást mutat, az utóbbi 4,2 ponttal visszaesett. Saját M&N indexünk így az előző hónaphoz képest 3,7 ponttal csökkent, a harmadik negyedév egészében azonban így is 56,3 pont, ami egy 3 százalékos évesített GDP-növekedést mutat. Az ADP jelentése szerint szeptemberben és októberben tovább nőtt, illetve nőhet a munkahelyek száma, aminek alapján a munkaügyi minisztérium nagyjából 200 ezres növekedésről számolhatott volna be.

Ezeknek az adatoknak a súlya nagyban függ attól, hogy meddig tart a shutdown. Általánosan elfogadott becslés, hogy minden „álló” hét 0,15 százalékponttal csökkenti az évesített GDP-növekedést. Vannak közvetlen és pótolhatatlan veszteségek – ebben Washington környéke különösen rosszul járt. A szabadságra küldött kormánytisztviselők például reggelente nem vásárolnak kávét, sem délben szendvicset. A szabadság alatt nem kapnak fizetést, pedig bérük, amelyet 3 éve befagyasztottak, az automatikusan életbe lépő kiadáscsökkentés miatt még tovább csökkent – mindezt figyelembe véve biztosan kevesebbet fognak költeni. Hasonlóan elveszik az a bevétel, amelyet a múzeumok és a nemzeti parkok könyveltek volna el. Emellett ott vannak a másodrendű hatások: a kisebb jövedelem miatt kisebbek lesznek a képzési hozzájárulások, ahogy a jövedelem- és a fogyasztási adó is.

1976 óta, a „modern” költségvetési tervezés kezdete óta 17 shutdown volt. Ezeknek több mint a fele kevesebb mint 3 napig tartott, és akadt, amely egyszerű késések következménye volt (mint 1982-ben, amikor Kongresszus több tagja a Fehér Házban vendégeskedett egy grillpartyn, mások pedig egy adománygyűjtő estélyen vettek részt). Ritkán fordult csak elő, hogy a leállást a két párt kibékíthetetlen ellentéte idézte elő: Jimmy Carter idején a Kongresszus republikánus képviselői ahhoz kötötték a hozzájárulásukat, hogy a Medicaid ne finanszírozza az abortuszokat, Bill Clintontól pedig a Képviselőház követelte, hogy álljon elő egy tervvel, amely 7 év alatt nullára csökkenti a költségvetési hiányt (a történelem iróniája, hogy at Clintonnak ez a mutatvány már két évvel később sikerült). Az előbbi (három felvonásba, azaz két rövidtávú „megoldással”, amelyet azonnal újabb shutdown követett) 28 napig, az utóbbi 21 napig tartott.

Ha a mostani leállás így elhúzódik, akkor a hatása rendkívül káros lesz, és túlmegy azon, amit a fentiekben körvonalaztunk. Október 17-én – vagy valamivel később, amennyiben nem a pénzügyminisztérium, hanem a Kongresszus Költségvetési Bizottságának becslését fogadjuk el – a szövetségi kormány által felvett hitel volumene eléri a törvényi plafont. Az ebből eredő kockázat – a gazdaság újra recesszióba süllyed, az amerikai kötvények hozama megugrik – részben magyarázattal szolgál arra, hogy a miért növekszik nap mint nap azoknak a republikánusoknak a száma, akik jelzik: készen állnak egy „tiszta” megoldás mellett állást foglalni. És valóban, jelenleg már úgy tűnik, hogy – amennyiben a demokraták egységesen mellé állnak – már esély nyílna egy megoldás elfogadására.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű, erről ugyanis végső soron az alsóház (republikánus) elnöke dönt. Léteznek azonban lehetőségek arra, hogy a potenciális obstrukciót elkerüljék. A Fehér Házban már folytak megbeszélések Obama elnök, valamint a Képviselőház és a Szenátus többségét, illetve kisebbségét vezető politikusok között. Az ideális megoldás az lenne, ha a Kongresszus elfogadna egy kiadási tervet, amely olyan hosszú időszakra vonatkozna, hogy felszámolná a mostani krízis visszatérésének veszélyét, és ezzel párhuzamosan – vagy rögtön ezután – megemelné az adósságplafont. A jelenlegi összetételű törvényhozás mandátuma 2014. december 31-én jár le. Ezt követően – a 2014. novemberi időközi választások eredménye alapján – stabilabb kongresszusi többség is kialakulhat. Ha a szövetségi kormány számára eddig az időpontig biztosítanák a finanszírozást, azzal megszűnne a politikai bizonytalanság, és csökkenne a gazdaságra nehezedő teher is.